A rendszeresen külföldön dolgozók jól tudták: kinti napidíjuk negyven százalékát befizetve remek számlát vezethetnek a dollárboltban. Akkor, mikor a magyar csak háromévente utazhatott külföldre, és ehhez rózsaszín kartonját lepecsételtetve összesen száz dollárt válthatott ki az OTP-ben. Ilyenkor a külkeres felvette a családi rendeléseket, és elvánszorgott mondjuk a Városháza, a Váci vagy az Arany János utcai üzletbe.

Mint egy titkos szekta tagjai - némi igazoltatás után -, úgy léptek be a paradicsomba. Már előre lezsírozták a sarki trafikban, hogy a karton Marlborót (á: két dollár, úgy harminc forint) kétszáz forintért átveszik tőlük. A trafikos meg pult alól árulta a Fecskénél, Munkásnál jóval zamatosabb füstölnivalókat. Természetesen borsos felárral.

A kiskereskedelmi mennyiséget a kamionosok tudták igazán felülmúlni. Volt valutájuk rogyásig, és ha nem a szék alá vagy a rakodótérbe rejtették hazafelé a feketepiacon vagyonokat érő holmikat, akkor felesleges dollárjukat a Konzumba fektették. És a Martini meg a dobozos sör, a Coca-Cola és a gin minden társaságban kuriózumnak számított. De ugyanúgy jól lehetett kereskedni a márkás karórákkal is: egy időben például a lila-fehér számlapos, kocka alakú Casio óráért álltak sorban az emberek.

A képen látható kézimunkákra vagy porcelánokra főként a diplomaták ácsingóztak: vitték haza a családnak karácsonyi szuvenírnek az exportra szánt népművészetet, vagy emlékbe, ha letelt a megbízatásuk. Ők persze nem nagyon jártak azokba a kis Konzum-boltokba, ahova nem kellett "pecsétes belépő". Ide elég volt a rokontól kapott zöldhasú bankó is, amelynek eredetét senki sem firtatta.

1967-ben aztán arról tudósított a Népszabadság, hogy június 1-jétől a Konzumturiszt, a Konsumex és a Mogürt Kereskedelmi Vállalat együttműködésével új szolgáltatást vezet be. Ezzel akar segítséget nyújtani a gépkocsivásárláshoz. Ami nem kis szó volt akkoriban, amikor évekig kellett várakozni a Merkur-listákon, míg - némi protekcióval - haza lehetett vinni a Wartburgot. Szóval a konzumláncolatnál a kocsi árát konvertibilis valutában bármely nagyobb nyugati pénzintézménynél befizethette az amerikai nagybácsi, csak a típust kellett kiválasztani. Így ajándékozhatott Renault R 10-est és R 16-ost, Fiat 850 Coupét vagy Limousine-t. De kisebb befektetéssel a külföldön élő rokon pikkpakk megrendelhette a szegény magyar unokaöcsnek a Moszkvicsot, a Skodát, a Wartburgot, a Zastavát, esetleg a Trabantot is.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő-sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

Konvertibilis csipke