Ahány rózsa, annyiféle metszés
Mára a rózsatő diszkontáru lett: az élelmiszerláncok boltjaitól kezdve a piacokig szinte mindenütt beszerezhető. Aki nem ért hozzá, csak jó nevű faiskolában vagy közvetlenül a termesztőtől vásároljon. Ilyenkor a növény ápolásáról is kikérdezheti az eladót. A rózsatő ültetése más cserjékhez hasonlóan történik: megfelelő tér- és tőtávolság, ültetőgödör, tápanyag-beöntözés. A szabad gyökerű növényeket ajánlott ősszel telepíteni, a földlabdásakat bármikor lehet. A növények között különlegesnek számít a fajtacsoportonként eltérő metszés. Ugyanakkor közös, hogy a tövön maradt, elnyílt virágokat el kell távolítani. Általános irányelv, hogy az első öt tagból álló levél felett kell nyisszantani.
A teahibrid rózsatövekről a rügyfakadás után el kell távolítani az idős, leszáradt részeket. Ekkor kell a vad részből, a gyökérzetből előtörő sarjakat is kivágni. A levirágzott ágakat a legalsó, 1-2 éves elágazásokig kell visszametszeni. Korlátozni kell a főhajtások számát. Tövenként legalább négy, legfeljebb nyolc vaskos vessző maradjon, ezeket viszont 3-5 rügyes csapokra vissza kell vágni a rügy felett legalább 1-1,5 centivel. Ha kevesebb, de tetszetős virágot szeretnének, a második rügyig vissza lehet metszeni. A floribunda és polyantha rózsák erőteljesebb metszést igényelnek. Tövenként legfeljebb 4-5 ágacska (csap) maradhat, egyenként 3-4 rüggyel.
A kúszó- és futórózsákat sokan összekeverik, pedig a két fajcsoport között jelentős a különbség. A kúszórózsáknak erős, merev hajtásaik vannak, és nagy, önálló virágjuk nyílik. Egyszer és folyamatosan nyíló változataik léteznek. A futórózsák hajlékony száraikon szezonként egyszerre, nagy tömegben hoznak virágot.
Mindkét csoportból nevelhető lugas. A kúszórózsák metszése bonyolult. Ezt télen kell elvégezni, de még most sem késő. A metszésnél vezérelv a már kialakult vázrendszer megőrzése, de figyelemmel kell lenni a virágzás jellegére. Az egyszer nyílókat kétévente, váltakozó módon kell fiatalítani. Ilyenkor a lugas idős, ágas-bogas, esetleg letermett részeit kell levágni, és helyükre fiatal egy- vagy kétéves, erőteljes vesszőket, gallyakat kötözni.
A folyamatosan virágzókat a lugasszőlőhöz hasonlóan kell metszeni: másfél, kétaraszonként kell nevelni a virágzó főhajtásokat. Ezeket, ahogy a szőlőt, tavaszonként 2-3 rügyes csapokra kell visszametszeni.
A kúszó növekedésű futórózsák zárják a nemes rózsák sorát. A futórózsák (lehetnek teahibridek vagy floribundák) falak befuttatására, rózsalugasok kialakítására alkalmasak. Ha helyesen tartják őket, lenyűgöző bőséggel virágoznak.
A kisebb virágú, miniatűr cserepes rózsák is kiültethetők a kertbe: az ellenálló növénykék apróságukhoz képest fantasztikus virágzásra képesek a szabadban. Ha mértékletesen metszik, éppen csak csipkedik a hajtások végét, a növény megőrzi kicsinységét. Ha viszont az eredetinél kissé nagyobb virágot szeretnének, erőteljesebben, 3-4 rügyig kell tavasszal visszametszeni a hajtásokat.
A jövő héten a mediterrán növények tél végi revíziójáról írunk.
A rózsákat külső megjelenésük és virágaik formája alapján több csoportba sorolják. A legnagyobb csoport a teahibrideké. Alacsony bokorrá nőnek, amelyekről elsősorban vázába való szálak vághatók. A floribunda és polyantha fajták a hajtásvégeken folyamatosan több virágot is hoznak. Ezek közül az erősebb növekedésűek nagyon jól mutatnak egy összefüggő gyepen.
