A tizennégy naposra tervezett űrmisszió részeként négy űrsétára is sor kerül. A hét asztronauta között van Koichi Wakata, aki az űrállomás első japán állampolgárságú állandó tagja lesz. A rutinos űrhajós - kétszer repült már az űrsiklókon - júniusig marad.

A küldetés legfőbb feladata az S6-os rácselem feljuttatása a Nemzetközi Űrállomásra. Az S6-on kapott helyet a negyedik, egyben utolsó nagy, hetvenhárom méteres amerikai napelemmodul. Ezzel a fejlesztéssel az űrállomás energiaellátó rendszere teljes lesz - a napelemekkel az elektromos rendszer teljesítménye 120 kilowattra nő. A nagyobb teljesítménynek köszönhetően a tudományos berendezések is több energiát fogyaszthatnak - a jelenlegi 15 kilowatt helyett 30 kilowatt jut a műszerekre.

A napelemeken kívül felszerelést és tartalék alkatrészeket szállítanak az űrállomásra - cserélik például a vizeletből ivóvizet előállító eszközt -, így előkészítve a személyzet növelését. Ha minden jól megy, idén májustól ugyanis duplázódik meg a létszám. Azaz a jelenlegi három helyett már hat állandó lakója lesz az űrállomásnak.

A Nemzetközi Űrállomás teljes kiépítéséhez még nyolc űrsiklós út kell, azt követően nyugdíjazzák az űrsiklókat. Pontosabban egyetlen útra még sor kerül: a Hubble űrteleszkóp is átesik egy javításon. A Discovery következő útja éppen a 125. lesz az űrsiklók történetében. A 125-ből 36 fűződik ehhez az űrsiklóhoz.

A Discoveryt követően hamarosan egy orosz űrhajó is kiköt az űrállomáson. Ez számunkra is fontos, hiszen a március 25-én induló jármű fedélzetén lesz Charles Simonyi. A magyar származású amerikai szoftverfejlesztő huszonötmillió dollárt fizetett ezért az útért - immár másodszor utalt át ennyi pénzt az űrturizmust koordináló szervezetnek. Simonyi harmadszor már nem repülhet, mert az orosz űrkutatási hivatal leállította ezt a programot.

A folyamatosan bővülő űrállomás - ha éppen úgy halad az esti égbolton, hogy a nap még rásüt - gyorsan mozgó fénylő csillagnak látszik az égbolton. (Ö. Z.)