Jó ideje használjuk a fát padlóburkolóként, elsősorban természetes szépsége, melegsége miatt. Mára a hajópadlón és a parkettán kívül számos forma közül választhatunk, érdemes megkeresni az igényeinknek és a pénztárcánknak leginkább megfelelőt.

Először is nem árt tisztában lenni azzal, mit jelentenek az egyes elnevezések. A hajópadló 3-6 méter hosszú, 8-15 centiméter széles tömörfa deszkákból készül, amelyeket egymás mellé, párnafákra szögeznek. A svédpadló annyiban különbözik ettől, hogy keskenyebb és rövidebb deszkákat használnak, amelyeket kétsoros téglakötésben fektetnek le. A parketta kisebb méretű (20-45 centi hosszú, 2-6 centi széles) deszkákból áll, ragaszthatják vagy szögezhetik, fektethető, kétsoros téglakötésben, halszálka-, fonott vagy sakktáblamintában és még sokféle variációban. A mozaikparketták lényege, hogy gyárilag táblásítják a kis lécekből kialakított négyzeteket, így gyorsabban haladhat a lerakás.

A tömörfa padlóburkolatokat felületkezelni kell: leggyakrabban lakkozással, pácolással, viaszolással teszik őket szebbé, ellenállóbbá. Napjainkban népszerűek az úgynevezett laminált padlók (és nem parketták). Ezek lényege, hogy többrétegűek: az alsó rétegek valamilyen nagy szilárdságú, faforgácsból (szilánkokból) préselt lapból állnak, amelyek tetejére egy dekorációs réteget (fát utánzó papírt, műanyagot, esetleg igazi fafurnért) visznek fel, megfelelő védőréteggel. Így aztán a lehetőségek száma végtelen: a különböző fafajták mellett szinte bármilyen színű, mintázatú burkolatot választhatunk - kérdés persze, hogy felveheti-e a versenyt bármilyen kreált mintázat a fa szépségével. Régen gyakran használtak a padló burkolására fakockákat, napjainkban a parafa, a bambusz alkalmazása sem szokatlan.

A fapadlófajták ismerete nem elég a választáshoz. Tudnunk kell, hogy a kiválasztott burkolat alkalmazható-e padlófűtéssel együtt - mindig kérdezzük meg a forgalmazót, ezt ugyanis terméke válogatja. Vizes helyiségekbe általában nem ajánlják a fát, hiszen alapesetben rendkívül érzékeny a nedvességre (megdagad, hoszszú távon elkorhad). A trópusi fajok azonban strapabíróbbak, és kifejlesztettek már fürdőszobákba, szállodák wellnesshelyiségeibe is alkalmas fa padlóburkolatokat.

Ilyenek például a Castellana padlók: középső rétegük egy speciális vízzáró réteg, felületük pedig úgy van impregnálva, hogy a pórusok nyitottak maradnak, így a kiömlő vizet a fa elnyeli, majd visszapárologtatja - mondja Tóth Tibor, a termék hazai szakreferense. Az eljárás egyik előnye, hogy nemcsak trópusi fából, hanem európai fajtákból is készülhet így fapadló a vizes helyiségekbe.

Fontos szempont, mekkora igénybevételnek tesszük ki a padlót: más minőségre van szükség, ha csak zokniban és házipapucsban sétálgat rajta a család, és megint másra, ha nap mint nap tömegek járnak rajta tűsarkúban, csizmában. A kopásállóságot többféle számmal jelölik, minden esetben kérdezzük meg az eladót, a náluk alkalmazott számozásnál melyik érték mit jelent. A tömörfa parketták, illetve a tömörfa felső réteggel ellátott padlók előnye, hogy többször újracsiszolhatók, így eltüntethetők a sérülések - ennek megfelelően általában drágábbak is laminált társaiknál.

A kivitelezésnél több dologra is oda kell figyelni, ha azt szeretnénk, hogy a végeredmény sokáig szép legyen. Például azonos fafajtából készült szegőlécet válasszunk, a falak mentén pedig legalább egy centiméteres hézagot kell hagyni: a fa ugyanis továbbra is él, vagyis tágulni, mozogni fog a helyiség páratartalmától függően.

Nálunk még szokatlan ez a megoldás