Rendszeres metszést igényel a többi között - a téli nyugalmi időszakban - a díszszőlő, a keleti fafojtó kínai lilaakác és a zanót. A metszéskor a nagyon keresztben álló ágakat, karokat ajánlott megkurtítani. Ha már kézbe vették a metszőollót, arra is érdemes odafigyelni, hogy a levágott rész előtti, utolsó meghagyott (végálló) rügy ne befelé, hanem a későbbi lombozatból kifelé nézzen. Ebben az esetben nem sűrűsíti a növényt.

Ha néhány évet kihagytak, az elhanyagolt kúszónövények hajtásrendszerét érdemes megújítani. Az aktív kertész számára inkább a szakaszos megújítás, a 2-3 évre elhúzott növényfiatalítás ajánlható, ilyenkor szebb képet mutat a kúszó, mint ha a drasztikus megoldást, az egyszeri, de alapos metszést választaná.

Ha az elhúzott metszés mellett döntenek, az első tél végén a hajtások felétől meg kell szabadítani a növényt. A legjobb tőből eltávolítani, de ha már felkúszott a falra vagy bármi másra - és szeretnék, hogy ott is maradjon -, a hajtástengelyről kell levagdosni a nemkívánatos ágakat. Nyáron az újonnan fejlődő hajtásokat terelgetni kell, hogy a megfelelő helyre kerüljenek. A következő tél végén a megmaradt régi ágakat kell levágni.

A tél végi metszésre az iszalagoknak, loncoknak és a golgotavirágnak is szüksége van. A teleltetés után ajánlott egészen a gyökérhez legközelebbi szárrészekig visszavágni. A táplálástól függően ezek a növények akár többméteres virágzó hajtásokat is hoznak. Ha cserépben vagy edényben élnek, tavasszal érdemes a földet, tápanyagban gazdag talajra kicserélni.

A falra kúszó örökzöld borostyán sok mindent kibír. A rövid szívógyökerekkel kapaszkodó kúszócserje a földön haladva legyökeresedik, s ügyesen a kerítésre terelhető, amelyet akár átláthatatlanná is lehet vele alakítani. Ha szükséges, lombozatát lehet gyéríteni. A télen kopasz vadszőlő is lombdísszel szolgál. A házfalra felfutó növénynél érdemes figyelni, miként halad előre, s a tilalmas helyről azonnal le kell tessékelni.

A jövő héten a télvégi gyepteendőkről írunk.