A régi tulajdonos sem járt rosszul. Bár illetékeket, adót és más járulékot kell még fizetnie, és őt terheli a húzás procedúrájának költsége, valamint a közjegyző honoráriuma is, végül 730 ezer eurója marad tisztán. Szabad piaci eladással nem biztos, hogy ennyit kapott volna a házért, mert a kereslet mostanában nem túlságosan nagy.

Maga az eljárás, az ingatlaneladás, illetve -szerzés sorsolásos módszere nagy vitákat vált ki Ausztriában. Ez volt az első eset, és jogászok is vizsgálták, nem ütközik-e valamilyen törvénybe. A végeredmény: amennyiben az eladó az eredeti szerzési árnál kisebb bevételt ér el, az eljárás törvényesnek minősíthető. Büntetés csak akkor szabható ki, ha az anyagi nyereség, avagy veszteség a szerencse függvénye, és valaki vagyoni haszonhoz jut. (Leszámítva a jótékonysági célt.) Ha azonban a bevétel nem haladja meg az ingatlan beszerzési árát, nem sérül a szerencsejáték-törvény - állapították meg a jogászok.

Aki persze ilyen játékba belemegy, nem árt, ha tudatában van az előnyöknek és a hátrányoknak. A potenciális vevő, aki sorsjegyet vásárol, nem tekintheti meg az ingatlant, hiszen az érdeklődők száma esetleg több százezres, így lehetetlen helyszíni szemlét szervezni. Az eladót azonban több hátrány sújtja. Eleve 12 százalék szerencsejáték-adót köteles fizetni - mégpedig nemcsak az eladott, hanem a kibocsátott sorsjegyek után. Ezt az adót akkor is behajtják rajta, ha valamely okból meghiúsul a sorsolás. A megnyert házat csak a vagyonszerzési adó megfizetése után értékesítheti az új tulajdonos.

A jelek szerint a hátrányok nem mérséklik az érdeklődést az új - mellesleg az ingatlanközvetítők által hevesen ellenzett - ingatlaneladási forma iránt. Egymást követik a hasonló akciók - a tulajdonosok interneten teszik közzé a feltételeket, egy-egy sorsjegy ára nem haladja meg a 10 eurót.