Volt viszont mögötte egy hatalmas, 17 méter magas vörösmárvány csonka gúla. Mindenki láthatta a különbséget: már nem a vezetője alatt áll a tömeg, hanem mögötte! A vezető pedig nem isten-, hanem emberszerű, szinte megszólítható. A lojális pesti nép ártatlan viccel üdvözölte a szakszervezeti központ épületével szembeállított Vlagyimir Iljicset: "- Miért nem állították Lenint a márványtömb tetejére? - Hogy ne lássa, mi folyik odaát a SZOT-ban!"

És valóban, nem úgy néz ki ez a Lenin, mintha bármi nyugtalanítót látna. Az alkotója sem úgy nézett ki. Pátzay Pál, a Horthy börtönét megjárt, Kassák által fölkarolt, heves expresszionista ifjú üres és szelíd újklasszicistává érett. Egyszerű formák, nyugodt alaphang, "nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető". A háború után ő lett az egyik legtöbbet foglalkoztatott szobrász, még művészeti államtitkárrá is megtették a negyvenes évek végén. A Lenin-szobor felállításának évében másodjára kapta meg a Kossuth-díjat, de az elsőben is benne volt Lenin. Már az ötvenes években is Pátzay sok ezer példányban sokszorosított Lenin-büsztje töltötte be haladó szellemmel a pártirodákat szerte az országban.

Az új Lenin érkezése előtt egy esztendővel robbantották fel a régi Nemzetit. Úgy volt, hogy az új ott épül majd föl Lenin mellett. A nagy pilont eleve úgy méretezték, hogy éppen az új Nemzeti Színház párkánymagasságáig érjen.

A "felszabadulás" huszadik évfordulójára fölállított Lenin nagyjából húsz évig lehetett nyugodt a jövője felől. A hetvenes években még vicces volt a kérdés: "- Tudod, hogy fogják hívni húsz év múlva a Lenin körutat? - Nem tudom. - Enynyire bízol Te a rendszerben?!" A nyolcvanas években ez a poén már nem ült.

1986-ban hangzott fel először a Kisangyal nevű punk zenekar "Szebb jövőt" című száma, melyben ezt énekelték: "A Lenin-szobor helyén / bombatölcsér tátong / eltűnnek már lassan / a gyermekkori álmok." A szöveget az akkor 17 éves Pozsonyi Ádám írta, aki a Demokrata vérrasszista publicistájává érett, s ma már a legsötétebb diktatúránál is jobban gyűlöli a tolerancia és az emberi egyenlőség elvére épülő rendszereket.

Lenin köztéri szobor elvtársai közül először Münnich Ferencet érte atrocitás 1988-ban. Festékkel bemázolták őt, majd eltávolították a helyéről. Zsigmond Attila, a Budapest Galéria főigazgatója, akkor még a Hazafias Népfront, 1990-től pedig már az MDF országgyűlési képviselője az események hatására gyorsan védőőrizetbe helyeztette Lenint, elrendelte a szobor elszállítását "tatarozás" céljából.

A tatarozott Lenin nagy vörös tömegét végleg elhagyván öt évvel később bukkant föl a nagytétényi szoborparkban, és azóta is ott éli elmúlt világát.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő-sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

Lenint mosdatják