Egy fárasztó nap után mindenki arra vágyik, hogy otthon nyugalom, béke és harmónia várja. Mindez az ott lakók lelki állapotától is függ, de az otthon harmóniájáért a lakberendezés eszközeivel is sokat tehetünk. Ha nem érezzük jól magunkat a lakásban, itt az ideje, hogy a tél utolsó hétvégéin végiggondoljuk, mi is lehet ennek az oka.

Legtöbbször egyszerűen arról van szó, hogy a lakás túlságosan zsúfolt, rendetlen: az évek alatt felgyülemlett bútorok, tárgyak nem találták meg a helyüket, csak útban vannak. Az első lépés tehát egy alapos lomtalanítás: legyünk kíméletlenek, dobjunk ki, vagy ajándékozzunk el mindent, amit nem használunk, vagy ami nem vált ki belőlünk pozitív gondolatokat, érzelmeket. A megmaradt ruhadarabokat, könyveket, dísztárgyakat és egyebeket aztán gondosan rendszerezzük, mindennek keressünk megfelelő tárolóhelyet. A könyveket például polcon, könyvszekrényben tároljuk, ahonnan
könnyen elővehetjük, és ahová könnyen visszatehetjük őket; ne gyűjtsük ládákba, vagy ami még rosszabb, kupacokba halmozva szerte a lakásban. Az apróságoknak keressünk kisebb-nagyobb dobozokat, kosarakat, tárolókat, hogy ne szanaszét heverjenek az asztalokon, szekrények tetején. A folyóiratokat, képeslapokat tartsuk újságtartóban, a távirányítókat egy zsebes tárolóban vagy a dohányzóasztal egyik polcán. Nem kell, hogy minden élére állítva sorakozzon, de mindennek legyen helye. Ha valamihez nincs tároló, vegyünk vagy készíttessünk megfelelő bútort, figyelve arra, hogy annak stílusa összhangban legyen a meglévőkkel.

Egy tavaszi rendrakás sokat segíthet az áhított harmónia elérésében, a feng shui szerint egyenesen ez az első lépés otthonunk és életünk rendbe tételében, de nem minden esetben elegendő. Tekintettel kell lennünk például az arányokra. Egy pici lakásban ne méretes barokk szekrényekben tároljuk a ruháinkat, de az extra nagy átmérőjű tévét, a méretes hangfalakat is felejtsük el. Alacsony belmagasságnál lehetőleg ne építsünk be a plafonig érő szekrényeket, és fordítva: ötméteres belmagassággal és alacsony bútorokkal valószínűleg hiába törekszünk a harmóniára. Kivételek persze vannak, de azok ezúttal is csak erősítik a szabályt.

Fontos, hogy gondosan válogassuk meg a színeket. Ha ezen a téren nem vagyunk biztosak magunkban, akkor sem kell megtanulnunk és megértenünk a színelmélet minden részletét: elég, ha veszünk egy olyan szakkönyvet, amelyben összeállított színpaletták találhatók. Ezek segítségével megtalálhatjuk a nekünk leginkább tetsző árnyalatokat, és azt is eldönthetjük, melyik legyen a fő-, a kiegészítő, és melyik a komplementer (vagyis ellentétes) szín.

Ez utóbbi kettőre is szükség van, ugyanis attól nem lesz harmonikus az otthonunk, ha csupán egy-két árnyalat köszön vissza az egész lakásban. Ebben az esetben nem lesz meg az egyensúly. Például, ha a falak, a padló, a lakástextilek a bézs, a barna és a törtfehér különböző árnyalatait viselik, az első pillantásra különösen nyugodtnak, pihentetőnek tűnik. De egy idő után mégis azt fogjuk érezni, hogy valami hiányzik. Ezért nem árt némi narancssárgával, esetleg pici kékkel oldani az egyébként barátságos neutrális színek egyhangúságát.

Az egyensúly nemcsak a színekben fontos. Vannak, akik jól érzik magukat egy csupa acéllal és üveggel, vagy kizárólag fával berendezett lakásban, de az emberek többsége ösztönösen az egyensúlyra törekvő terekben érzi jól magát, ahol egyik elem sem nyomja el a többit.

Kiállításon könnyű rendet rakni a szobában