Hét fiatalember találkozott a hetvenes évek közepén a közgáz egyetemen. A hét zenekarvezető demokráciája egyetértett abban, hogy a muzsikával kár bíbelődni. Lelkesen magukévá tettek minden magyar vagy külföldi slágert, amit értek, de a szövegeket a saját szájuk ízére alakították. A rendszer viszonylag jól tűrte a Neoprimitív csipkelődést, a zenekar koncertjei halmozódtak, még a televízióba is bejutottak - igaz, jócskán megszelídítve - de az LGT-vel közös turné már kútba esett. Hiába lelkesedett Presser meg Bródy az odamondogatós zenekarért, nem sikerült bepréselni őket a támogatott kategóriába. A Neoprimitív így is bejárta a nagyvilágot - bár sohasem együttesként, csak ki-ki a maga szakállára.

A rezsim államellenes tevékenység miatt (forrás: Pünkösti Árpád Szeplőtelen fogantatás című könyve) kitessékelte Jobbágy Gyula zenekaralapítót az országból 1981-ben, ezután a csapat lecsendesedett. 1984-ben szerveztek még egy segélykoncertet a magyar popzene megsegítésére, aztán kész. Az egykor harcos megmondók azzá lettek, akik addig is voltak: közgazdász-, újságíró- és tanáremberek. (Föld S. Péter ma fsp néven írja népszerű blogját, Nagy Szipü Gyula pedig bankvezető).

A CD-vel, DVD-vel, hatvanoldalas kiadvánnyal és természetesen koncerttel tarkított visszatérésre 1996-ban kerített sort a mára hatossá olvadt hetes. S hogy milyen jól muzsikál még mindig ez a népes baráti társaság, arról bárki meggyőződhet ma este az A38 hajón. Ki tudja, a régi számok mellett talán majd akad egy-két új is, melyből kiderül, mit gondol a kíméletlen rendszerbíráló brigád a mai világról.

A vidám csapat a '90-es évek közepén