A hivatalos közlés szerint a kagylóhéj alakú védőburokba csomagolt műhold nem tudott kellő időben leválni hordozóeszközéről, így nem állt rá az előre kijelölt, 645 kilométer magasságú pályára. A NASA elveszettnek nyilvánította a 447 kilogramm tömegű műholdat. Az űrügynökség szerint az eszköz az Antarktisz környéki óceánba zuhant.

A műhold nevének (Orbiting Carbon Observatory) rövidítése (OCO) egyben egy szójáték is, a szén-dioxid képletére (CO2) utal. Az út legfontosabb célja annak feltérképezése lett volna, hogy honnan mennyi üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, illetve ebből mennyit nyelhetnek el az erdők és az óceánok. Ez az első olyan amerikai műhold, amely kifejezetten az üvegházhatású gáz vizsgálatára készült. A 187 millió dolláros program nemcsak az Egyesült Államoknak volt fontos, hanem az európai kutatóknak is, hiszen kontinensünk számos tudósa is részt vett a programban. Az OCO segítségével kéthetenként ismétlődő időszakokban a felszínhez közeli szén-dioxid eloszlásáról globális térképeket készíthettek volna. Az OCO egyetlen alapvető műszert, egy spektrométert vitt magával.

Azért a klímakutatók számára maradt remény: éppen egy hónapja indult Japánból egy hasonló céllal készült űreszköz, az Ibuki (GOSAT), amely már túl van az első méréseken. Idén júniusban a NASA szintén egy Taurus XL rakéta segítségével Kaliforniából lövi fel a légköri aeroszolokat kutató Glory műholdat. De csak akkor, ha kiderül, hogy mi okozta az OCO vesztét.