Uros Vilovskit a veszprémi Cozma-gyilkosságot megelőzően csak kevesen ismerték. Akik figyelemmel kísérik a kézilabdában zajló eseményeket, azok előtt nem volt ismeretlen a szerb sportoló. Vilovski 2006 nyarán igazolt az MKB Veszprém csapatába. A klub vezetőinek a 2005-ös magyarországi junior kézilabda-világbajnokságon tetszett meg a zentai születésű játékos, aki akkor a szerb-montenegrói válogatottal ezüstérmet szerzett, és bekerült a torna All-Star csapatába is.

- Az első magyarországi év nagyon nehéz volt. Debrecenbe kerültem kölcsönjátékosként, próbáltam felvenni a magyar bajnokság ritmusát, közben igyekeztem tanulni a nyelvet - mondja a 193 centi magas, 90 kilós sportoló. - A második évben is kölcsönbe adtak, igaz, akkor már Balatonfüredre, így délelőttönként Veszprémben edzhettem, és csak a délutáni gyakorlásokra meg a meccsekre kellett Füredre járnom. Tavaly nyáron azt hittem, hogy eljött az én időm, de továbbra is csak harmadik számú beállósként számítottak rám Marian Cozma és Gál Gyula mögött. Szóba került, hogy eligazolok.

Vilovski tárgyalt is néhány klubbal, ám egyik ajánlatból sem lett kontraktus. Végül nem keresett magának másik csapatot, hanem maradt Veszprémben, és várt a kiugrási lehetőségre. Ehhez képest tavaly csak egyetlen bajnoki mérkőzésen, egy decemberi, Komló elleni összecsapáson jutott szóhoz. Amíg a csapattársai - több válogatott színeiben - a januári kézilabda-világbajnokságon szerepeltek, addig ő Veszprémben edzésekre járt az itthon maradókkal. A csapattagok február elején találkoztak egymással újra, majd február 7-én, a Balatonfüred elleni győztes mérkőzést követően a Patrióta lokálban ünnepelték Iváncsik Gergő kisfiának megszületését.

- Három-négy csapattag hiányzott, a többiek mind ott voltak a bárban - idézi fel a tragikus éjszakát Vilovski. - Több csoportra szakadtunk, Cozmával, Sesummal és Pesicsel együtt lementem a legalsó szintre. A rendőrség kérésére a verekedésről nem mondhatok részleteket, csak annyit, hogy semmilyen előzménye nem volt. Egy pillanat alatt robbant ki a balhé. Cozma és Sesum előttem mentek fel a lépcsőn, én Pesiccsel együtt léptem ki az utcára. Elsőként az a kép villan be, ahogy Cozma a földre rogy. Ahogy lezuhant, átvillant az agyamon, hogy talán meg is halt. Emlékszem, ahogy Sesum letérdel Marian fölé, és érzékeltem a támadókat is, akik ekkor már őt vették célba. Eléjük ugrottam, és magyarul ordítottam nekik, hogy elég volt, nyugodjanak le, hagyják abba. Erre megindultak felém, mire sarkon fordultam, és elkezdtem szaladni. Figyeltem hátrafelé, láttam, hogy mind utánam erednek. Megkerültem a háztömböt, addigra elmaradtak mögülem. Visszaindultam a bár felé, megláttam Pesicet, ahogy görnyedezve jön az utcán. Sokkot kaphatott, mert nem tudta, hogy mi történt vele. Annyit mondott nekem: "Vili, segíts, azt hiszem, megszúrtak!" Furcsa, de nem érezte a fájdalmat, pedig ömlött az oldalából a vér. Rászorítottam a kezemet a sebére, elindultunk az ötszáz méterre lévő kórház felé.

Bár egyes híradások szerint Vilovski a hátán cipelte be Pesicet a kórházba, a szerb játékos úgy emlékszik, hogy csupán kisebb szakaszokra vette a hátára a horvát kapust. Vilovski szerint ha nem így tett volna, akkor a barátja elvérzik, ugyanis folyamatosan szorítania kellett a vérző sebet. Az út felénél tarthattak, amikor elment mellettük egy taxi, de Vilovski hiába integetett és kiabált, a sofőr nem állt meg. Alighogy beértek a kórházba, és az orvosok átvették tőle Pesicet, Sesum hívta őt telefonon. Tőle tudta meg, hogy Cozmát a mentősöknek újra kellett éleszteniük. Aztán Sesum is kórházba került, nem sokkal később pedig megérkezett Cozma halálhíre. Vilovski egyedül maradt a kórház folyosóján.

Az orvosok szerint Vilovski segítsége nélkül csapattársa, Pesic elvérzett volna. Pesic pénteken elhagyhatta a kórházat, egy hétig Veszprémben marad, majd ezután Zágrábban folytatódik a rehabilitációs kezelése.

- Ezerszer is végigpörgettem a fejemben azt az éjszakát, de nem találtam olyan pontot, ahol bárki megállíthatta volna az eseményeket, és megakadályozhatta volna a tragédiát - mondja a szerb játékos. - Felfoghatatlan az egész. Érthetetlen, ami történt.

A beállós azt mondja, csak a szerencsének köszönheti, hogy belőle nem lett áldozat. Azt a fordulatot pedig már minősíteni sem tudja, hogy Cozma halálával megnyílt előtte az út a csapatba kerüléshez. Az MKB Veszprém a tragédia után benevezte őt a Bajnokok Ligája sorozatba, az elmúlt hétvégén már játszott is a spanyol Leon ellen, sőt, gólt is szerzett. Komoly esélye van arra, hogy a következő hónapokban kiegészítő emberből stabil csapattaggá váljon.

- Fájdalmas szituáció ez - mondja Vilovski. - Az eset óta akárhányszor pályára léptem, a gondolataim mindig Marian körül forogtak. Pótolnom kell őt, ezt várják tőlem. Tudom, hogy sikerülni fog. Segítenek a csapattársaim.

A szerb beállóst bátor helytállásáért Veszprém város emlékérmével tüntették ki - az elismerést Debreczenyi János polgármester adta át a Tatabánya elleni bajnoki mérkőzés előtt. Információink szerint többen kezdeményezték, hogy Vilovski kapja meg az Életmentő emlékérmet is.

Vilovski családos ember, a feleségével és a 16 hónapos kislányával él Veszprémben. A sportolónak néhány nap múlva, február 25-én lesz a 25. születésnapja.

- Az ünneplés most elmarad - mondja Vilovski. - De mint minden születésnapon, ezúttal is összejövünk majd a csapattagokkal. Csak azért, hogy együtt lehessünk - és gyertyát gyújtsunk Marian emlékére.