Főként a falvakban, de a kertvárosi részeken is gyakran látni, hogy a családi ház utcai frontján egy vagy több hatalmas, rendszerint lucfenyő éktelenkedik. Évekkel korábban kinti karácsonyfát ültettek, a kedves növény azonban hamar óriássá nőtt, és nem csak nyáron, télen is árnyékolja az ablakokat. Ha fényt akarnak a lakásba engedni, nincs mit tenni - ha a fától nem is -, egy-egy ágörvtől meg kell szabadulni. A végeredmény egy fenyőtorzó lesz.

Ezt elkerülendő, jó tudni, mire képes egy-egy fenyő. A közönséges luc (Picea abies), ha nekiereszkedik, ötvenméteresre is megnőhet. Az általában nagyra növő fenyők csúcsrügyeinek nyár eleji lecsípése segít szabályozni a növény méretét, és rendezett alakzatban tartja a fát. Akkor kell lecsípni a hajtásokat, amikor még nem keményedtek meg, nem fásodtak. Az igazi óriásokat ez ideig, óráig féken tartja.

Csak az tudja, aki már élt fenyővel, hogy a mindig illatos társ különös környezetet teremt. A fenyőfélékről azonban azoknak sem kell lemondaniuk, akiknek csak pici helyük van a kertészkedésre. A különleges hangulatú fák törpe változatai egy balkonon is elférnek. A jobban felszerelt kertészetekben féltucatnyi faj törpe vagy lassan növekvő változatai közül lehet válogatni.

A legtöbb törpefenyővel azért vigyázni kell, mert nem maradnak egész életükben aprók, csupán a fő fajhoz képest sokkal lassabban növekednek. Sok fenyőtörpe például valójában az alapfaj lassan növő vagy annak különleges formájú változata, amely idővel ijesztően nagyra fejlődhet. A törpefenyőt - ha fontos, hogy törpe maradjon - olyan faiskolai lerakatban érdemes megvásárolni, ahol garantálják a fajtaazonosságot, és szakszerű tájékoztatást adnak.

A kisnövésű álciprusok (Chamaecyparis) többsége haragoszöld, méteres gömböccé nő, de vannak világoszöld, sárgás, lenge ágú változatai is. Igazi különlegesség a japán szugifenyő (Cryptometria japonica), amely fiatalon gömbölyded, idősebb korára szabálytalan alakú 1,5-2 méteres bokor lesz. Az igazi törpefenyő, a havasi (Pinus mugo) eredeti termőhelyén, Európa magasabb hegyein soha nem nő két méternél magasabbra. Kerti változatai ennél jóval kisebbek maradnak.

Az örökzöldeket is lehet metszeni. Ez persze nem azt jelenti, hogy az óriásokat törpévé lehet alakítani. A hozzáértő kertészek munkája látható a potsdami vagy a versailles-i kastélyok impozáns parkjaiban, ahol évszázados növényeket, tűlevelű örökzöldeket gondoznak.

A hobbikertésznek ollóhoz, fűrészhez azonban csak akkor szabad nyúlnia, ha baj van: túlzottan megnőtt a sövény, letört a fenyő ága, vagy valamilyen, csonkolással megoldható probléma áll elő. De minimálisan szabad metszeni, mert az örökzöldek többsége ezt meglehetősen rosszul tűri, lassan nő, s vannak olyanok is, amelyek nem is fedik el az olló, vagy fűrész okozta lyukakat. Egy jó karban lévő, 8-10 méter magas tujasövény 3-4 év alatt fedi el teljesen azokat a sebeket, amelyeket a lefejezéssel okoznak. Ezzel együtt nem állítom, hogy növekedésük nem tartható kordában, de figyelemmel kell lenni a lassú növekedésre.

Ha sorra vesszük a kertekben leggyakrabban előforduló örökzöldeket, érdemes a tujákkal kezdeni. Ezeket kora tavasszal lehet metszeni, mert áprilistól májusig tart az intenzív növekedési időszakuk és ilyenkor a zsenge hajtások elfedik sebeiket. Az oszlopos tuják kajla oldalhajtásait érdemes finoman nyirbálni, hogy kecses maradjon a korona. A gömb vagy kúszó változatoknál, értelemszerűen a törzsből előtörő minél nagyobb számú körkörös elágazást kellene nevelni. Ezt úgy lehet elérni, hogy a feleslegesnek gondolt hajtások csúcsát visszavágják.

Nem minden örökzöld tolerálja a nyírást, illetve az erőteljes metszést. Néhány örökzöld, például a boróka és az oszloptuja csak a külső részén növekszik. Ha ezeket a növényeket erőteljesen visszavágjuk azért, hogy az elhaltnak tetsző részeket belülről eltávolítsuk, csupán a növény törzse és ágai maradnak meg, tűlevelek nélkül, ezek pedig nem fognak visszanőni.

A tiszafa kivételnek számít. A hazánkban őshonos közönséges tiszafa viszonylag jól tűri a metszést, és rendkívül dekoratív, de a piros magköpeny kivételével a növény minden része mérgező. Elviseli az erőteljes nyírást és folytatja a növekedést - még a törzsből is újra kihajt.

Bizonyos korlátok között örökzöldekből és tűlevelűekből is kialakítható sövény, ez azonban inkább csak takaró-védő sövénynek javasolható. Egyes tujafajták is alkalmasak sövény létesítésére. Különösen a nyugati fajtakörbe tartozó brabanti változatából nevelhet szép sövényt az, aki elfogadja, hogy a növény levelei télen megbarnulhatnak. Sövényként divatos a leylandciprus is, főként gyors növekedése miatt.

Biztos, hogy az utca díszévé válik a szerb luc sövénye. Ez a karcsú koronájú fenyő a Balkánon őshonos, de jól érzi magát éghajlatunkon, és kedvezőtlen környezetben is gyorsan fejlődik.

A jövő héten az átteleltetett, fásodó növények metszéséről írunk.

Ha elmulasztották a tuják ágait összekötözni, most még érdemes, hiszen a tél még nem ért véget. Az összesimuló tujaágak nem nyílnak szét a rájuk hullott, majd megfagyott hó súlya alatt. A kötözőt azonban ne húzzák meg szorosan, mert a lomb befülledhet. A hó nyomásától a borókákat metszéssel is lehet védeni.

Örökzöldek aprólékos metszése Versailles-ban