A német Lebensborn szó olyasmit jelent, hogy "az élet születése". A jó csengésű kifejezés egy abszurd, a humánumot teljes egészében nélkülöző programot takar. A kezdeményező Himmler, az SS vezetője volt: az ő fejéből pattant ki az a gondolat, hogy a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező emberpéldányok szaporításával létre kellene hozni az uralkodó nemzet tiszta fajú, tökéletes egyedeit. Maga az SS a beválogatás alapelvévé tette a több generációra visszanyúló "árja" származást, és a tagokkal szemben elvárás volt, hogy - szintén árja feleségükkel - legalább négy gyermeket nemzzenek. A program felgyorsítására azután azt is kitalálták, hogy a házasságra nincs is feltétlenül szükség, hiszen két árja nászából papírok nélkül is megfelelő származású gyermek születik. Mivel a társadalom megbélyegezte a házasságon kívül születő gyermekeket (és a férj nélküli anyákat is), létrehozták a Lebensborn-otthonokat, ahol tökéletes egészségügyi és jóléti viszonyok között, a külvilág elől elvonulva lehetett kivárni és lebonyolítani a szülést.

A Lebensborn-házakban világra jött gyermekek többsége (meghamisított vagy hiányos anyakönyvi papírokkal) nevelőszülőkhöz, illetve gyermekotthonokba került. A második világháború elejéig Németországban 7500 ilyen gyermek született. Himmler elégedetlen volt a tempóval, ezért a programot kiterjesztették a megszállt országokra is. (Egyedül Norvégiában 6-12 ezer Lebensborn-gyerekről szólnak a szakértői becslések.) A frontországokban előszeretettel alkalmazták a gyermekrablás módszerét is: a témával foglalkozó történészek szerint Lengyelországból 200 ezer, árjának látszó gyermek került ilyen módon Németországba, és közülük a háború végén alig 40 ezernek sikerült visszajutnia az eredeti családjához.

Többnyire tragikusan alakult a megszállt országokban született Lebensborn-gyerekek sorsa: bármilyen értelmetlenül is hangzik, gyakorlatilag árulónak tekintették őket a háború után, és embertelen megalázások között, az erőszaknak kitéve nőttek fel azokban a gyermekotthonokban, ahová "büntetésből" kerültek. Ma már kevesen élnek közülük: a feldolgozhatatlan múlt elől sokan az öngyilkosságba vagy a lassabb, de szintén biztos pusztulást hozó drogokhoz menekültek.