Nem meglepő módon a tapétát is a kínaiaknak köszönhetjük: már időszámításunk előtt kétszáz évvel rizspapírt ragasztottak a falra. Ahhoz, hogy a tapéta elindulhasson hódító útjára, előbb az európai népeknek is meg kellett ismerniük a papírt. Ezután azonban viszonylag hamar, már az 1600-as években megjelent a mai fogalmaink szerinti tapéta Franciaországban, száz évvel később pedig már az angolok luxusigényei között is szerepelt, hogy tapétázott lakásban éljenek. Ekkoriban ugyanis a kézzel, egyedileg készült tekercsekért meglehetősen borsos árat kellett fizeni. Az 1800-as évek második felében azonban ezt a terméket is elérte a tömeggyártás, így rövid idő alatt a mindennapok része lett.

Az utóbbi évtizedekben hol jobban, hol kevésbé volt népszerű a tapéta, amelyet elsősorban még mindig díszítő, hangulati elemként használunk. Napjainkban divat csupán egy-két falat tapétázni, hogy így kiemeljük az adott teret, hangsúlyt adjunk egy-egy falnak, falrészletnek, vagy épp feltűnő hátteret teremtsünk egy tárgynak, műalkotásnak. A kiválasztásnál azonban nemcsak a színekre kell tekintettel lennünk, hanem a mintákra is, azok ugyanis optikailag megváltoztathatják a teret. A vízszintes csíkok szélesítik, a függőlegesek nyújtják a falat, a nagyobb, sűrű minták közelebbinek, az apróbbak távolabbinak láttatják azt. Tovább variálhatjuk a díszítést a különböző díszcsíkokkal, bordűrökkel: ezeket nemcsak a megszokott módon használhatjuk, engedjük szabadon a fantáziánkat, és ha jól mutat, függőlegesen, vagy akár átlósan is ragasszunk fel csíkokat.

Az igazi változatosságot ma már a felhasznált anyagok sokfélesége adja, hiszen a különböző súlyú és nyomású papírok mellett készül tapéta textilből, bőrből, bambuszból, parafából, műanyagból is. Döntésünket az is befolyásolhatja, hogy a díszítésen kívül van-e más célunk a fal tapétázásával. Az üvegszálas tapéták például remekül elfedik a fal repedéseit, egyes típusok moshatóak vagy épp dörzsállóak, vannak, amelyek hő- és hangszigetelőek, fényvisszaverőek vagy épp fényáteresztőek, sőt, feltalálták már a lehallgatás elleni változatot is. A hagyományos, ragasztót igénylő tapéták mellett régóta ismert az öntapadó változat, és egy ideje kapható már kenhető textil- és bőrtapéta is. Ez utóbbiak előnye, hogy gyorsan, hézagmentesen vihetők fel a falra, és tartósabbak hagyományos, papíralapú társaiknál.

Ahhoz azonban, hogy sokáig élvezhessük a szépen tapétázot falakat lakásunkban, több dologra kell odafigyelnünk. Például arra, hogy a sok napfénynek kitett falra jó színtartósságú fajtát válaszszunk, a koszolódásra hajlamos terekbe pedig mosható vagy festhető típus kerüljön. Az sem mindegy, hogy megfelelően előkészített falra került-e fel, a megfelelő ragasztóanyag felhasználásával - vagyis a kivitelezést inkább bízzuk szakemberre, ha ez belefér a büdzsénkbe.