Ha pontosan ismernénk, hogy milyen szembetegségben szenvedett, számítógép segítségével modellezhetnénk, amit távcsövén keresztül lát(hat)ott - hangsúlyozta Paolo Galuzzi, a firenzei Történeti és Tudományos Múzeum igazgatója.

Galileo Galilei élete második felében időszakos látászavarokban szenvedett, két évvel a halála előtt pedig teljesen megvakult. Voltak időszakok, amikor kitűnően látott, s olyan periódusok is, amikor rosszabbul - mondta Peter Watson, az Academia Ophthalmologica Internationalis elnöke, a Cambridge-i Addenbrooke Egyetemi Kórház konzulense.

Peter Watson, aki Galileo Galilei kézírását, leveleit és portréit tanulmányozta, úgy véli, hogy a csillagász egyoldali rövidlátásban, valamint uveitisben (uvea a szivárványhártya, a sugártest és az érhártya együttese), vagyis a szemgolyó középső rétegének gyulladásában szenvedett. Utóbbi szövődményeként zöldhályog lépett fel.

Galilei egyik tévedését Paolo Galuzzi szerint épp a csillagász rossz látása okozta. Az asztronómus ugyanis úgy vélte, hogy a Szaturnusz nem tökéletesen gömbölyű, egyik oldalán egy szabálytalan "kiboltosulás" figyelhető meg. Hússzoros nagyítású távcsövével és rossz látása miatt vélhette a Szaturnusz gyűrűit felfedező Galilei, hogy a bolygó körül két hold kering.

Hibák sorozatáról lehet szó. Galilei holdakat várt és látászavara megerősítette ebbéli tévedését - vélekedett Galuzzi, aki szerint a DNS-vizsgálat esetleg segíthet megállapítani, hogy milyen szembántalom tréfálta meg a csillagászt.

Galileit halála után száz évvel Firenzében, a Santa Croce-székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Addig földi maradványait a harangtoronyban rejtegették, mivel az egyház megtagadta tőle a végtisztességet.