Ha utánagondolunk, valóban meglepő, hogy egy nem létező lény egymástól időben, kulturálisan és földrajzilag is nagyon távol eső népek eredettörténetében, vallásában, ábrázolásaiban is felbukkan. Márpedig a sárkánnyal éppen ez a helyzet: Skandináviától a görög birodalomig, Dél-Amerikától a császárkori Kínáig mindenütt jelen van, és mindenhol fontos, már-már (vagy teljes egészében) isteni szerephez jut. Kézenfekvő lenne a magyarázat, hogy mindennek valamilyen nagyon is kézzelfogható oka van: mondjuk egy hatalmas méretű és erejű, félelmetes állat, amelyik a történelem előtti időkben az egész Földet benépesítette. Sokan meg is találták a megfejtést a már kihalt őslényekben: ezek szerint a dinoszauruszok lennének a sárkányok előképei (és ilyenformán az időről időre előbukkanó fosszíliák adták volna az ötletet a sárkányábrázolásokhoz). Csakhogy - amint az a filmből is kiderül - valójában ahány sárkány, annyiféle magyarázat létezik.

Az például biztosnak tűnik, hogy az ősi barlangrajzokon nincsenek sárkányok. Ez két dolgot jelenthet: az ősember nem találkozott velük (vagyis ha éltek is valaha, az mindenképpen az őskornál régebben volt), és nem is talált megkövült dínócsontokat (vagy ha mégis, akkor sem mozgatták meg a fantáziáját). Az első sárkányábrázolás Babilonból, i. e. 2000 körülről származik, vagyis nagyjából négyezer éves. A babiloni sárkány egy nőnemű, nagy hatalmú istenség volt, akiről a mai kutatók azt állítják, hogy az ókori ember a saját félelmeit álmodta bele.

A sárkány felbukkan az ószövetségi Isten teremtményei között is. A Leviatán névre hallgató tengeri szörny gonosz és legyőzhetetlen - talán ez ihlette az újszövetségi sárkánymetaforákat is, amelyekben a hüllő az ördögöt, sőt olykor egyenesen a poklot jelképezi. Állítólag innen ered - legalábbis az európai kultúrkörben - a tűzokádó sárkány képe is, amely valójában a pokol kapuját, illetve az azon kicsapó lángnyelveket szimbolizálja.

Sajátos kreáció a kínai sárkány, amelyet garantáltan az ember teremtett. Persze nem akárki: egy paraszti sorból felemelkedett császár találta ki magának "felmenőül", hogy a hatalmát ezzel az előkelő jószággal legitimizálja.

A sárkányok eredetét évszázadok óta szorgalmasan keresi az ember a létező állatok között is: hol a krokodilokban, hol a komodói varánuszban, hol az óriáskígyókban vélik megtalálni a lehetséges őst. Igaz, hogy - szemben a sárkányrajzok többségével - egyiknek sincs szárnya, de félni (akárcsak az első, babiloni sárkánytól) ezektől is lehet.