Újrafelfedezett fenyő, madár, botrovar
A közelmúlt egyik legszenzációsabb felfedezése valószínűleg a wollemi fenyő. Az ausztrál Új-dél-walesi Nemzeti Park egyik munkatársa 1994 végén túrázás közben figyelt fel egy addig nem látott növényre. Kiderült, hogy egy olyan növényre lelt, amelyet addig csupán néhány megkövesedett lenyomatból ismertek. Ez a növény már több mint 200 millió éve létezett, de az a néhány szakember, aki egyáltalán tudott róla, azt hitte, hogy évmilliókkal ezelőtt kipusztult. David Noble-nak, a nemzeti park munkatársának köszönhetően derült ki, nagyon is létező növényről van szó. Ennek a fenyőfélének egy példányát elültették 2006-ban a budapesti Füvészkertben.
Az elefántcsontcsőrű harkály az Egyesült Államokban volt honos, de a fehér-piros tollú madár a XX. század első felétől eltűnt. A világon 6-8 pár élhet csak belőle. Az amerikai kormány 20 millió dollárt adott megmentésére és átkeresztelték az állatvilág "Szent Gráljának" - írta a La Repubblica című olasz lap. A dinoszauruszhangya is a "rég kihaltak" listáján szerepelt. 1931-ben találtak belőle egy példányt Nyugat-Ausztrália egy eukaliptuszerdejében. A természettudós azonban elfelejtette feljegyezni a pontos helyet. Csak 36 évvel később találtak egy másikat Ausztrália déli részén.
A takahe egy vöröscsőrű madár, tollazata kékeszöld. Repülni nem tud. Régen sok élt belőle Új-Zélandon, de a múlt században gyakorlatilag az egész populációt kiirtották az orvvadászok. 1948-ban találtak az 50 centiméteres, 3 kilogrammos madárból néhány példányt. Ma 130 él belőlük. A kubai almiqui (patkányvakond) egy kis emlős, amelynek különlegessége, hogy az állkapcsa alatti mirigyekből mérget lövell, úgy pusztítja el prédáját, főként egereket. 2003-ban került elő egy-két példány. A botrovarról 70 év után derült ki, hogy nem halt ki. A világ egyik legritkább rovarának tekintik. Harminc példány él belőle az Ausztráliához tartozó apró kis szigeten, a Ball piramison.
A kék hal az indonéz vízalatti barlangok mélyén él. 390 millió évvel ezelőtt jelent meg, a halak legrégibb képviselője. A szakemberek azt hitték, hogy kihalt már a Kréta-korban, míg nem találtak belőle egy példányt. Nyolcvan kilogrammos, 2 méter hosszú és 60 évig él. Túlélését annak köszönheti, hogy pikkelyei olyan nedvet és hashajtó olajat bocsátanak ki, amelyek ehetetlenné teszik. 2002-ben egy tengeralattjáró kutatói találkoztak vele.
"A fajok egy részét száz-százötven éve leírták, majd egészen napjainkig azért nem látták újra az egyedeit, mert a kutatók egyszerűen nem mentek el ugyanarra az élőhelyre" - mondott egy meghökkentő magyarázatot az újrafelfedezésekre Csorba Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum emlősgyűjteményének vezetője. Mivel a fajok zöme kis területen él, befogni, megtekinteni csak az adott élőhelyen - erdőben, barlangban - és adott időpontban, például rajzáskor lehet. Olyan prózai okokkal is magyarázható a fajok átmeneti eltűnése, mint hogy az adott élőhelyen évtizedek óta háború folyik. Ilyen helyre nem szívesen járnak a kutatók.
Az új fajok felfedezését, illetve az ismert, de kihaltnak hittek újrafelfedezését ma már korszerű eszközök is segítik. A denevérek esetében például az ultrahangos berendezések jelentenek nagy segítséget - két évtizede még elvétve használtak ilyet az erdőt járó biológusok. A tengerkutatásban pedig a korszerűen felszerelt hajók segítik a fajok megismerését.
Új lehetőséget jelent az erdőirtás. Egészen a közelmúltig járhatatlan volt a laoszi-vietnami határvidék - az ottani útépítésének köszönhetően az eddig feltáratlan vidékekre is eljutnak a kutatók. Ez az oka annak, hogy évről-évre számos kiveszettnek hitt, illetve eddig nem ismert faj kerül elő.
