Várni, csak várni
A tantusz bevezetését az indokolta, hogy az 1943-ban 30 fillérre emelt beszélgetési tarifa miatt egy tíz- és egy húszfilléres pénzérmét kellett bedobni, a gyakori érmedugulások következtében pedig megbízhatatlanokká váltak a készülékek. Ekkor döntöttek a korábban a villamosokon használt "fizetőeszköz", a tantusz használatáról.
Persze, ha mindez öt évvel később történne, az asszonyka is rövidebbre fogná mondandóját, hiszen akkor már hárompercenként egy forintjába kerülne a csevej. Tíz évvel korábban pedig nem talált volna egyetlen utcai fülkét sem: a második világháború leradírozta ugyanis mind a kétezer darabot.
Budapesten egyébként az első - bécsi mintára készült, páncélburkolatos - utcai távbeszélő-állomást 1928. december 13-án állították fel, a Nyugati pályaudvarral szemben. Az üvegfalú "doboz" premierjén a posta vezérigazgatója, báró Szalay Gábor tárcsázta fel ünnepélyesen a kereskedelmi minisztert, Hermann Miksát. Akkoriban a rohamosan gyarapodó, típusát tekintve MK 55-ös fülkehadsereg falain díszelgő hirdetések ízlésességére a helyi illetékes hatóság ügyelt, rongálásukat két évig terjedő fogházzal és 2000 pengős pénzbüntetéssel torolta meg a budapesti főkapitányság. A beszélgetések kezdése előtt bedobandó húszfilléreseket pedig magándetektívek védték a fosztogatóktól. Még a fülkék színét is szabályozták, igaz, csak a temetők területén: ott kizárólag sötét és tompa árnyalatúra mázolhatták őket.
A kezdeti idők egyenkorszaka után, a hatvanas évektől már többféle típust gyártottak: a képen látható, modern műanyag fülke premierje például 1962-ben, a Madách Színház előtt volt. Azonban egyikük sem büszkélkedhet olyan neves tervezővel, mint a London egyik szimbólumává vált piros fülke, amelyet a híres építész, Sir Giles Gilbert álmodott meg. Bár a magyarországi bódéknak nincs akkora renoméjuk, mint az angolhoz hasonlatosan piros, régi norvég fülkéknek, amelyekből százat védetté nyilvánítottak pár éve - legalább egyetlen, az ötvenes évekből származó darab már itthon is jó helyre került: a vári Telefónia Múzeumba. (Továbbá ott látható a Pulvári Károly tervezte pontosidő-bemondó gép, amelyet utcai készülékről 1951. január elsején lehetett először felhívni.)
A képen látható Rákóczi úton állították fel a Nagykörút, az Andrássy út és a Baross tér mellett az első utcai fülkéket, amelyek számát a posta vezérigazgatósága az előfizetős telefonokéhoz igazította: legalább egy fülke járt minden 200 magántelefonra. A Rákóczi út telefonügyileg még arról is híres, hogy itt baktatott Örkény Ballada a költészet hatalmáról című novellájának főhőse, az elszabadult telefonfülke.
Az írás és a fotó a nol.hu-n hetente megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A Képmentő a Népszabadság gazdag archívumából válogat.
