Nagy kihívás az otthoni palántanevelés és a szobai növények házilagos szaporítása. Némi alkalmas helyet, napi fél órás többletelfoglaltságot igényel a melegebb napokig tartó munka, viszont a siker az esetek többségében nem marad el.

Mielőtt saját palántaneveléshez kezdenek, érdemes kerttervet készíteni, ebből kiderül: milyen növényből mennyire van szükség. A matematikapéldához figyelembe kell venni, hogy az árudákban a szezon kezdetén egy-egy virágpalántáért 150-300 forintot is elkérnek, később ennyi pénzért már 5-10 palántát is adnak. Ennél pontosan tízszer több növényre lehet szert tenni a saját neveléssel, ha a hozzávaló egyszerű termesztő berendezés egyszeri beszerzési költségével nem számolunk.

Sokan úgy vélik, hogy a házilagos palántaneveléssel sok pénzt lehet megtakarítani. Ez igaz, de az olcsó palántanevelés azt is jelenti, hogy csöpögő, néha áporodottan illatozó földdel teli tejfölös poharak garmadával kell együtt élni. Persze lehet mindezt családbarát módon gyakorolni. Ez viszont már nem is kevés pénzbe kerül. Hajtatóedényt, kis cserepeket, sokféle segédeszközt kell beszerezni. A hajtatóedény egy mini üvegház. Ezek az angol, német műanyag tálak nem eresztik magukból a vizet, áttetsző, sőt kis szellőző ablakocskával ellátott tetejük is van. Általában olyan szélesek, hogy éppen elférnek az ablakpárkányon. Akkor teljes a hajtatószerkezet, ha az alját a terráriumok fűtésére szolgáló cekasszal is melegítik.

A palántanevelő tulajdonképpen a felesleges öntözővíz szétcsorgását megakadályozó tálca, amelyet le is lehet fedni. Ebbe kerülnek a földdel teli, tejfölös poharak vagy erre a célra használatos papíriszap edénykék. Ez utóbbiak előnye, hogy közvetlenül kiültethetők, mert a talajban elbomlanak. (Vásárolhatók olyanok is, amelyeket műtrágyával itattak át.) Lényeges, hogy ne lógjon túl az ablakpárkány szélén, mert az alatta lévő fűtőtest túlságosan felmelegíti. Néhány éve már vásárolhatók is a szakboltokban ilyen fedhető, szellőzővel ellátott edények.

Magvakat lehet vásárolni, cserélni és szedni is. A legegyszerűbb vállalkozás a vásárlás. Mielőtt a fajokról, fajtákról döntenek, érdemes megismerni őket. A zacskók hátsó oldalán is olvasható praktikus vetési, palántázási tanács. Ahhoz azonban, hogy olyan növényeket sikerüljön felnevelni, amelyek a zacskón lévő fotókon láthatók, ennél több tudásra van szükség.

A magok árának kifizetése előtt feltétlenül meg kell győződni arról, hogy egyévesnél nem idősebbek. Vannak olyanok is, amelyek több évig is megőrzik csírázóképességüket, de jobb az óvatosság. Erre akkor is jobb ügyelni, ha magot kertésztárstól kapja valaki. A saját maggyűjtésnél tudni kell, hogy a továbbnevelésre kiszemelt "anyanövény" genetikai értelemben állandónak tekinthető fajta vagy hibrid. Utóbbiaknál ugyanis az utódok alakja, levelének, virágszirmainak színe eltérhet.

Az importált magvakkal nem árt az óvatosság: vannak olyan spanyol, olasz fajták, amelyek kikelnek ugyan, de a növény képtelen a klímánkon megélni.

A magvetéshez, palántaneveléshez az általános virágföld tökéletesen megfelel, de vásárolható palántanevelő föld is. Ebből a szempontból feltétlenül szerencsés az, akinek vakondja is van. A morzsalékos földből álló vakondtúrás ideális vetőközeg. Természetesen nem most télen kell csákánynyal szétverni a kupacokat, hanem előre illik gyűjtögetni.

Az apró magvak vetésekor ügyelni kell arra, hogy megfelelő mélységbe és állandóan nedves földbe kerüljenek. A kibúvás után ritkítani kell az állományt. Ha a hajtások már nagyobbacskák, túlélnek egy átültetést is, hogy immár egyedileg növekedjenek olyan erős növénnyé, amely kibírja a kiültetéssel együtt járó sokkot.

Szaporítás nagyban