Az örökzöldek tartogatnak téli meglepetéseket
A népszerű örökzöldek sok meglepetést okozhatnak, ugyanis sokszor másként viselkednek, mint a "leveles" növények. Általában keveset tudnak a télen is díszlő, sokat tűrő növények életviteléről, s a legtöbb esetben csak akkor figyelnek jelzéseikre, ha levelüket hullatják, elszíneződnek, vagy egy-egy águk ijesztően elhal.
E növények téli károsodásáért általában nem a fagy, hanem a szárazság és a közelükben szétszórt csúszásgátló só okolható. Só vagy lapát? - sok kerttulajdonos számára ez télen fontos kérdés lenne, ha tudná, a só milyen kínokat okoz a növényeknek. A jobb érzésűek lapátolnak. A téli időszakban a növények, így a látszólag nem pihenő örökzöldek is egy-egy sózást elviselnek, de a rendszereset megsínylik. Vannak azonban sótűrő cserjék, fák. Ezek nem tartoznak az igazán nagy díszítő értékűek közé, viszont nagyon szívósak. Aki a hólapát helyett mégis a só mellett dönt, be kell érnie például a különböző tamariszkokkal és a keskeny levelű ezüstfával. Ezek, ha nem is kedvelik a sót, de elviselik. Az útkezelő kertészek strapabírónak mondják az akácot, aranyribiszkét, bálványfát, cserjés pimpót, az erikaféléket, fekete fenyőt, galagonyát, hóbogyót (bár ez mérgező), kerti orgonát, kökényt, ördögcérnát és virágos kőrist is.
Ha a növényeikre vigyázni akarnak, akkor a kapuig vezető kerti utakat, garázsbejárókat nem ildomos télen sózni, vagy csak nagyon óvatosan, kis mennyiségben. A sólét hordó cipő a szőnyegen is csúf nyomot hagy, de ennél maradandóbb kárt okoz a növényekben. Fűrészpor, faforgács, homok, macskaalom vagy más durva anyag kiválóan alkalmas a csúszásmentesítésre.
Ha elmulasztották a tuják ágait összekötözni, most még érdemes, a tél ugyanis még csak most kezdődik. Az összesimuló tujaágak ugyanis nem nyílnak szét a ráhullott és később ráfagyott hó súlya alatt. A kötözőt azonban ne húzzák meg szorosan, mert a lomb befülledhet. A hó nyomásától a borókákat metszéssel is lehet védeni. Különösen a hosszú hajtásokat fejlesztő oszlopos borókafajták ágait érdemes minden harmadik évben felére, harmadára visszavágni. Így sok rövid hajtást fejleszt a növény, amelyek jobban ellenállnak a hó nyomásának.
Sokakat megijesztenek vad levélhullatással a tuják. A tuják és fenyőfélék tövében ilyenkor bőséggel találnak hullott lombot. Ez lehet természetes levélváltás következménye. Emellett tudni kell, hogy a tűlevelűek és tuják lombja nemcsak kártevők és betegségek miatt vált színt, vagy hullik. A kutyás kertekben a borókák és tuják alsó ágai sárgulnak el.
A levélhullásos bajok forrása ápolási hiba vagy a környezet változása is lehet. E növények többsége ugyan örökké zöld, de elöregedett leveleiket folyamatosan hullatják. Ha a növény egészséges, akkor a levélhullatás fő időszaka az ősz. A levélváltás a lombozat belsejében általában észrevétlen.
A fenyőfélék és az örökzöldnek hitt növények közül sem mind tartja meg télen is leveleit. Igaz, az elterjedtebb fenyőfajok közül az egyetlen, az európai vörösfenyő, amelyik teljes lombját elhullatja. Ezért nem kell fejszét ragadni, ha levelei ősszel sárgára színeződnek, majd lehullnak. A még tapasztalatlan kertészkedő számára ijesztő lehet egyes fenyőfélék levélváltása, módszere és az, hogy lombozata télen teljesen elszíneződhet.
A téli fokozottabb levélszíneződés a hideg elleni védekezés egyik formája. Az örökzöldek levele, hogy nehogy túlságosan megfagyjon, vizet veszít. Ahogy változik a sejtnedv öszszetétele, változik a jelenlévő színanyagok töménysége. Ezért télen természetes, ha a fán maradó levelek pirosas, barnás, lilás árnyalatúak lesznek. (Ha tavasztól őszig változik a növény színe, akkor általában baj van, kivéve, ha a növény eleve ilyen.)
Vannak olyan fajok, amelyek nemcsak egyes leveleiket váltják. Így a kedvelt pinusok (fenyőfélék, cirbolyák) többsége teljes tűlevélcsomót dob el, ezek egyszerre sárgulnak és hullnak le. Egyes hamisciprusok, ciprusok és a pikkelylevelű tuják ennél is ijesztőbb módon képesek levelet váltani, teljes ágrészeiket elhalasztva bosszantják a kert gazdáját. Ilyenkor meg kell várni a tavaszt, s ekkor kivágni az elhalt részt, a növény néhány hónap alatt bepótolja ezt.
A közhiedelemmel ellentétben a mérsékelt övi örökzöldek sem élik túl károsodás nélkül a fagyos napokat. Az örökzöldeknél a fagy ritkán, és akkor sem végzetesen pusztít. Nem kell tartani az elfagyott ágrészek eltávolításától, és az egészséges részek korrekciós metszésétől. (A metszés ideje tavasszal van.) A fagykár a tűlevelű örökzöldeknél gyakran késleltetve, két-három év után válik csak szembetűnővé. Vannak olyan fenyők (Pinus) és lucok (Picea), amelyek fiatal hajtásait a későbbi, tavaszi fagyok elpusztíthatják.
Télen az erős fény napégést okozhat a tűlevelű örökzöldeken. A napégés általában a fiatal növény délnyugati felén lévő ágvégeken tapasztalható. Ilyenkor megváltozik az itteni levelek színe, esetleg le is hullik. A falak közelébe ültetett örökzöldek is veszélyben vannak, a világos falak visszaverik télen a napsugárzást, és ez is perzselést okozhat.
A jövő héten a télikertben, ablakpárkányon történő palántanevelésről írunk.
