A közel negyven svéd kereskedelmi adó reklámklipjeiben hemzsegnek a bugyiban magukat kellető hölgyek - sőt néha tangás urak (!) is. Se szeri, se száma a félpucéran ölelkező pároknak, a viharos bulikat idéző jeleneteknek, holott a reklám tárgya - mondjuk - csak egy új rágógumi.

Az egyik reklámban egy fiatalember például így érvel: "Minek hűségesnek lennem? Minek csak a feleségemmel putty-putty-putty, amikor oly sok más jó csaj is van a világon? Én nem leszek a megszokások rabja!" - és mondja mindezt azért, hogy megértesse a potenciális vásárlókkal: az ember ne igyon csak - mondjuk - bambit, hanem próbálja ki az új light variációt is!

A jelenlegi korlátozások és a büntetések hiába rúgnak több millió svéd koronára, úgy tűnik, mégsem rendelkeznek elegendő elrettentő erővel, mivel a szexesített - és a nemi megkülönböztetést is eszközként használó - tévéreklámok száma 2008-ban közel megötszöröződött!

Nem ritkák a kislányokat, kisfiúkat "jó" szűk - esetenként nedves - ruhákban táncolva, ugrálva megjelenítő és hangsúlyozottan mély kameraállásban felvett képsorok sem - például a keleti üdülőhelyeket (a pedofileknek?) ajánlgató klipekben sem.

A nemi megkülönböztetés másik tipikus - Svédországban tiltott - esete az is, ha a kisfiúknak ajánlott tárgyakat kék, a lányoknak ajánlottakat pedig rózsaszín közegben ajánlják megvételre. Ma már azonban mégis szinte kizárólag csak ilyen reklámok készülnek.

Úristen, mekkora! Ez mind az enyém? - kérdi bugyiban és melltartóban kéjesen üveges szemekkel egy hölgy, amikor meglátja előre gyártott pizzája méreteit, miközben a médiahatóság tehetetlenségében most már azon töpreng, hogy miként tudná az ilyen és ehhez hasonló súlyosabb eseteket bírósági útra terelni.