Rupert Till, a Huddersfieldi Egyetem akusztikai és zenetechnológiai szakértője szerint Stonehenge kiválóan alkalmas volt arra, hogy felerősítse az ismétlődő, pulzáló ritmust - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában.

Az eredeti Stonehenge feltehetően nagyon jó, majdhogynem a hangversenytermek szintjével versenyző akusztikával rendelkezett, amelyet
őseink több nemzedéken át tökéletesítettek - véli a kutató. Rupert Till - minthogy az eredeti Stonehenge csupán részlegesen maradt fenn - számítógépes modell segítségével vizsgálódott, majd elméletét az Egyesült Államokban ellenőrizte, ahol Washington közelében háborús emlékműként megépült Stonehenge beton hasonmása.

Az építmény, amely eddig elkerülte a régészek figyelmét, ugyanis ideális terepnek bizonyult Rupert Till kísérletei számára, ahol összevethette az elméleti számításokat és a komputeres szimulációt a gyakorlattal.

Reprodukáltuk azt a (vissz)hangot, amely ötezer éve beszéd vagy taps közben keletkezett - mondta Rupert Till, aki a legmeglepőbb eredménynek azt tartja, amikor sikerült elérniük, hogy berezonáljon az egész betonépítmény.

Ilyen akusztika mellett a dobpergés egészen drámai hatást válthatott ki - tette hozzá a kutató. Egyes kutatók szerint kultikus építményről van szó, mások szerint óriási naptár volt az építmény, amely pontosan jelezte például a nyári és a téli napforduló idejét, és voltak olyanok, akik szerint a csillagászatban segítette az akkori embereket. A legutóbbi, 2008-as kutatások a hely kultikus-gyógyító szerepét látszanak alátámasztani.

Ötezer éves titkok őrzője