Vajon miért a Bácsér mocsaras völgyét választották a jövevények, akik a Körösöknek a Bácskánál sokkal szemrevalóbb vidékéről indultak útnak? Nyilván a jobb megélhetés vágya vezérelte őket, ezért követték a háromkirályok betlehemi csillagát. Nem karácsonykor indultak, hanem tavasszal, ám a karácsonyuk a készülődés jegyében telt már el, a csillagról tehát feltétlenül tudtak. Ha a szegénység nyűge elől menekültek, sok ajándékkal nem halmozhatták el egymást, de nehéz szívvel hagyták ott hozzátartozóikat, akiktől hónapokon belül a nagy távolság, ma viszont csak egy országhatár választja el őket, illetve utódaikat.

Akik maradtak és akik távoztak, egyaránt nehéz sorsot vállaltak magukra. És nehezet azok is, akik a kilencszázas évek elején Békésszentandrástól hat-hét kilométerre megalapították Atalakot, az öntörvényű kis tanyavilágot, iskolával és haranggal... A vándorló szent család sorsát, amelynek gyermeke valahol útközben, egy istállóban született meg.

Semmi más talán, csak a szeretet szent ünnepe értetheti meg velünk, hogy egyek vagyunk ott, a halban bővelkedő Viharsarokban, és itt, a kenyértermő Bácskában. Az örökkévalóság viszonylatában semmit sem számít szinte az a kis tér- és időbeli elcsúszás, amely 1769-ben bekövetkezett, de amelyet kétszáz év múltán az utódok teljesen megállítottak, amikor a két falu felvette a kapcsolatot, és rövidesen egy autóbusznyi küldöttség is Szentandrásra érkezett Kishegyesről, hogy a fiatalok irodalmi csoportja bemutassa a kishegyesi származású írókat, akik közül éppen a közelmúltban szerepelt sikerrel az András-kereszt jelképezte községben Németh István és Vigh Rudolf... Keresem a többi alkotó műveiben is a szentandrási nyomokat, de nem lelem. Ha helytörténeti kutatásoknak tárgya volt is a származás már a falu első monografikus leírójánál, Bene Antal jegyzőnél, a kincskeresésekről beszámoló Dosztig József jegyzőnél, Greiner Endre tanítónál a második világháborút megelőző években, vagy dr. Cékus Gézánál, Fodor Pálnál, Maronka Jánosnál és dr. Virág Gábornál a maiak közül, az íróknál és költőknél, tehát Jámbor Pál, Csabai István, Cziráky Imre, Skallák Illés, Csillag (dr. Stern) Károly, Csépe Imre, Dudás Kálmán, Gobby Fehér Gyula és a többiek prózájában, drámáiban, illetve verseiben nem jelent meg irodalmi ábrázolásban. Talán egykor éppen karácsonyi ajándéknak teszi valaki asztalunkra a nagy vándorlásról készült regényt a kettészakadt tehetségtermő közösségről... Keressük annak magyarázatát, Békésszentandrás miért az országos hírű képzőművészek, míg Kishegyes inkább az írók és költők hona.

Készülődést hoz hát számunkra ez a karácsony is, mint az 1769-ben útnak indulóknak az akkori. A csillagot mi is megpillantjuk majd. Jó lenne, ha átvezetne bennünket a változó jövendő mindenféle határain, mint a megváltást hozó betlehemi kisdedet kereső napkeleti bölcseket. Hogy ha már egy közösség két fele meglelte egymást, a történelem útvesztőiben soha el ne veszíthesse.