Ha a szelesebb kertekben az őszi telepítéskori gyors munka során nem jutott idő a fák, cserjék megtámasztására, ez pótolható, mielőtt a talaj teljesen átfagy. A nagyobb fákat több karóval kell megtámasztani. Az ilyen támaszt az ültetéskor kellene kiépíteni, amikor még a gödör üres, mert a mélyedésbe levert cölöpöket még a verembe visszarakott talaj is fixálja. Aki a megtámasztást akkor elmulasztotta, most kihegyezett karókat verjen a földbe. A művelet nem egyszerű. Érdemes olyan bátor segítőt hívni, aki megbízik a karót verő célzó készségében. Egy-egy ilyen, közel kétméteres karó tetejének eltalálása jó szemet és egyensúlyérzéket igényel. Ráadásul egy létrán vagy hokedlin állva kell összpontosítani. Előfordulhat, hogy az elvétett célzás után a nekilendült súly lerántja a verőembert, aki rosszabb esetben térden is ütheti magát.

Az örökzöldeket egy ferde karóval kell megtámasztani. A karót úgy kell 45 fokos szögben a földbe verni, hogy a felső vége - amelyet a törzshöz kell kötözni - az uralkodó szélirányba álljon. A kis fákat több karóval lehet a legjobban megtámasztani. A karóhoz rögzítést az igazi profik speciális bőrszíjjal végzik, de a természetes anyagból készült szőlőkötöző sem sérti fel a kérget. Lehet textilből, elhasznált slagból a vékony törzset védő mandzsettát készíteni. Ideális kötözőanyag a kiselejtezett nejlonharisnya, amit - főként a harisnyanadrágot - jól össze kell sodorni, mert előfordulhat, hogy az idő múlásával gyengül a nejlonszálak szorítása, és a szebb napokat látott alsónemű a szélben a fára tekert bizarr lobogóként lengedezik.

Az érzékenyebb cserjéket az első néhány télen védeni kell a fagy ellen. A legjobb öszszekötözni, s a henger palástját nádfonattal körbevenni. Ha kicsi a cserje, a nádfonat tetejét kúposra lehet húzni. Ez elég védelmet nyújt, és a nádfonat alatt nem pálik be a növény. Ha a mérete miatt nem sikerül összehúzni, a nádhenger tetejére szalmából, raffiából lehet "sapkát" gyömöszölni, de egy kiérdemesült pulóver, pokrócdarab is megeszi. Ha nincs nád, nagyon jók a tűlevelűek ágai. Persze ezért nem szabad a tujákat, ciprusokat megkopaszítani. A kertvárosokban azonban gyakorta előfordul, hogy az utcára ültetett, vagy a kertekből kilógó örökzöldek ágai kellemetlenül akadályozzák a gyalogosokat. Ezekből lehet téli menedéket készíteni a fázós bokroknak.

A rózsák sem bírják a fagyokat. A tövükhöz legalább 20-30 centi magas föld, vagy mulcsréteget kell borítani. A magastörzsű rózsák oltáshelyét a törzsön meg kell keresni, ezt kell védeni. Ha lehet, az egész törzset érdemes jutazsákkal vagy valamilyen kiérdemesült - természetes anyagból készült - ruhadarabbal bebugyolálni. Ilyenkor nem kell metszeni, legfeljebb az elszáradt virágokat lehet eltávolítani.

Segédlet a fenyőválogatáshoz

A kiszemelt fenyő szépsége mellett az is fontos, miként viselkedik a lakásban. Egyre többen vesznek a fenyőhalál ellen földlabdás példányt, de arra valójában kevés az esély, hogy a kertbe kiültetve majd pompás fává növekszik. Ha a lelkiismeretünket megnyugtatja, öntözzük a cserepes vagy vödrös fenyőt. Sok vízre van szüksége, hiszen természetes téli szendergését egy-két hétre fel kell adnia, hogy a jól fűtött szoba dísze legyen. Az óvatos be-, majd kiszoktatással (a szoba előtt és után hűvös helyen tárolva) növelni lehet a túlélés esélyét.

A kivágott fát vásárláskor markolják meg, és tönkjét ütögessék a földhöz. Ha csomókban hullik a levél, jobb másikat választani. Ha fenyőlevelet meghajlítanak, és az frissen, gyorsan kiegyenesedik, van rá esély, hogy legalább szentestén nem lesz kopasz a fa. Ha görbe marad, új fát kell keresni. A vágott fenyők között talán az egyetlen a luc, amelyik frissen vágottan képes vizet felvenni, ezért célszerű vízzel töltött karácsonyfatalpba állítani. Az ezüstfenyőt nem érdemes vizezni, tűi így is, úgy is megszáradnak és lehullanak. A normann fenyő levelei még megszáradva is az ágon maradnak, s a duglászfenyő narancsillatú levelei sem hullanak le. A hosszú levelűek többsége kis karácsonyfaként nem mutat jól, de legalább nem hullik.

Örökzöldek karózása helyesen