Hétre ma várom

A hatvanas évek elején számos nevezetessége volt a pesti Blaha Lujza térnek. Ott volt, ugye, a Nemzeti Színház kissé roskatag, de szívmelengetően ismerős tömbje. Nem messze tőle az ugyancsak megkopott, de tömegeket kiszolgáló Corvin Áruház állt, a Rákóczi út túloldalán pedig - nézzék el nekem a korabeli útikönyv szóhasználatát - "az 1956-os ellenforradalom rombolása után jelentékeny beruházással újjáépített EMKE, amelynek földszintjén elegáns eszpresszó-bisztró, emeletén pedig étterem" működött.

A harmadik sarkon a város legnagyobb forgalmú csemegeáruháza volt található, amelyet - habár ebből akkor már semmi sem volt igaz - "éjjel-nappaliként" ismert egész Budapest. A negyediken viszont tényleg sosem zárt be a régi patika.

De mindezek a látnivalók talán együtt sem voltak olyan nevezetesek, mint a Nemzeti sarkán álló hirdetőoszlop, tetején a villanyórával, melynek mindkét oldalán kör alakú számlap mutatta a pontos időt. Miként a már idézett bedekker írta, ez az óra volt "hosszú nemzedékek óta hagyományos találkozóhelye a pesti szerelmeseknek. A forgalmas útvonalak kereszteződésében álló ťrandevúórátŤ versek, dalok, rajzok és tréfák tették halhatatlanná." Amit alighanem az bizonyít a legékesszólóbban, hogy 1957 januárjában, amikor még kijárási tilalomról, helylyel-közzel felgyulladó köztéri lámpákról és ritkásan járó villamosokról szóltak az újságcikkek, a párt lapja külön címes hírben számolt be arról a tényről, hogy "újra működik a szerelmesek órája a Nemzetinél".

Halhatatlanságról azonban mégiscsak túlzás volna beszélni: hiszen a régi Nemzetivel együtt az óra is eltűnt a Blaha Lujza térről. A robbantásoknak esett vajon áldozatul? Vagy gondos kezek még időben leszerelték, és múzeumi tárgyként porosodik valahol? Jó lenne tudni. Az viszont tény, hogy pár hónappal a színház pusztulása után, 1965 novemberében a patinás épület helyét már munkagödör foglalta el: ott kezdték ugyanis építeni a földalatti majdani mozgólépcsőjét rejtő vasbeton szekrényt. A tér ettől kezdve egy bő éven át egyszerűen felismerhetetlen volt. Áthelyezték a villamosvágányokat, kibontották a főgyűjtőcsatornát, megépítették a hatalmas, új aluljárót.

Az előzmények ismeretében azonban aligha meglepő, hogy ha az óra sorsa nem is, utóélete 1966 novemberében ismét újsághír lett. Az aluljáró felavatása előtti napokban közölték a lapok az örömteli hírt, hogy az utolsó simításokkal párhuzamosan "a Blaha Lujza téri feljáró melletti tartóoszlopra felszerelik az új órát. Igaz, nem két, hanem három számlapja lesz, annál több randevúzó vendégnek jelezheti a pontos időt".

Már azoknak persze, akik megszokásból Nemzeti híján is éppen ott adtak találkozót egymásnak, "ahol a hatos megáll".

Az írás és a fotó a nol.hu-n hetente megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A Képmentő a Népszabadság gazdag archívumából válogat.

Óraállítás a Blahán
Óraállítás a Blahán
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.