Ellentétben az ugyancsak vergődő londoni dugóadó szisztémával, Manchesterben és a város körül csak a reggeli és délutáni csúcsforgalomban kellett volna fizetni, mégpedig 5, és nem 8 fontot a zónába bevont területek használatáért. Az autósok azonban úgy érezték, a sarc ártott volna a helyi gazdaságnak, igazságtalan volt, ráadásul évente 1200 fontjába került volna a gépkocsivezetőknek. Ahhoz, hogy a terv megvalósulhasson, legalább hét kerületnek el kellett volna fogadnia a javaslatot, ám egyetlen közösség többsége sem voksolt rá.

Az ötlet elutasítása várhatóan a többi önkormányzat kedvét is elveszi a dugóadó bevezetésétől, sőt Nyugat-Londonból is eltűnik 2010-re a népszerűtlen, ráadásul az utak zsúfoltságát sem csökkentő korlátozás. Manchester a dugóadó meghiúsításával elesik attól a lehetőségtől, hogy részesedjen a kormány Közlekedési Innovációs Alapjából és a várható befizetések terhére felvehető tetemes kölcsönből, összesen 2,8 milliárd fontból, amelyből a város a tömegközlekedést kívánta fellendíteni.

Sir Richard Leese főpolgármester, a koncepció atyja "mélységes csalódottságának" adott hangot, amiért a nagyváros "sem a forgalmi dugókon, sem a levegő szennyezettségén, sem a tömegközlekedés alacsony színvonalán" nem tud segíteni.