Ha ez igaz, nem lepődhetek meg, hogy egyszer - azt hiszem - én is láttam őt. A Mechwart tér oldalánál a büfépavilon mögött vannak a sakkasztalok. Ott állt felöltőben egy férfi, aki nagyon-nagyon ismerős volt nekem. Nem szólt egy szót sem, nem is mozdult, csak figyelte a meccset. Akik odajárnak, legalább látásból ismerik egymást, de nem nézik ki az ismeretleneket. Sőt ahogy megálltam a közelükben, az egyik padon egy kicsit arrébb húzódott egy kibic, mintegy jelezve, hogy nyugodtan leülhetek, ha akarok. De én inkább úgy helyezkedtem, hogy egyszerre két asztalt is lássak. Ami nem volt könnyű az ülők válla fölött. Viszont nem akartam sűrűn változtatni a helyzetemen, mert a sakkra koncentrálni kell, a periferikus látómezőben zavaró egy mozgó objektum.

Feltűnő volt, hogy rajtam kívül a felöltős állt csak, akit ráadásul ismertem valahonnan, és őrá még annyi ügyet sem vetettek, mint rám. Talán már megszokták, hogy jön, néz, de nem ül le.

Amikor azután olvastam valahol, hogy a világ valaha volt legjobb sakkjátékosa éppen Magyarországon él inkognitóban, már tudtam, honnan ismerős. Néhányszor még lementem kibicelni, kérdezősködtem felőle, de hamar leráztak, Fischernél jobban érdekelte őket az éppen játszott sakkparti.

Végül is nézzék meg ezeket a - szigorúan csak - férfiakat 1964-ből. Nagyon figyelnek, egyikük arcán sem lehet mosolyt látni: a játék, a felnőttek játéka a legkomolyabb dolog a világon! Sajnos, nem tudom, hol készülhetett a felvétel (talán a Horváth Mihály téren, az nem volt messze a Blaha Lujza téri szerkesztőségtől, ahonnan Wormser Antal portyára indult). Valószínűleg vasárnap volt. Abban az időben szokás volt a szabadnapon ünneplőbe öltözni, meg nem csak nyugdíjasokat látni a képen, amely nyilván kora délután készült (munkaidőben parkban üldögélni nem volt tanácsos annak idején).

Nem látok sakkórát - úgy látszik, senki sem húzta az időt fölösleges gondolkodással -, pedig ma már mindenütt használják. Azt sem tudom, vajon mire ment ki a játék. Emlékszem, a Szent István parkban öt forint volt az első parti, azután meg dupla vagy semmi alapon hat győzelemmel 160 forintot is nyerhetett a nagymenő. Hm, abból feleségestül meg lehetett ebédelni a Pozsonyi úti Kiskakukkban.

Az írás és a fotó a nol.hu-n hetente megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A Képmentő a Népszabadság gazdag archívumából válogat.

Sakkozók a parkban