Támad az amurgéb
Az amurgéb eredeti hazája a Távol-Keleten, az Amur középső és alsó folyásának vízgyűjtőjén található. Európába a XX. század elején akváriumi halként került, de az 50-es évektől természetes vizekben is felbukkant. Előbb a Balti-tenger mellékén, majd Moszkva környékén, később Lengyelországban, 1997-ben pedig Magyarországon tűnt fel. Hazánkban ez a hal a Tisza és mellékfolyóin jelent meg először.
Az alvógébfélék családjába tartozó amurgéb a keleti országrész felől terjeszkedik, minden bizonnyal az egyik legkárosabb inváziós halfaj Magyarországon. Az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete szerint a Kis-Balatonba torkolló Marótvölgyi vízfolyáson először most áprilisban észlelték a halat. Egy novemberi felmérés szerint az amurgéb már tömegessé vált a vízfolyás középső szakaszán (150 méteres szakasz egyszeri halászatával 30 példány került elő.)
Az amurgéb elsősorban makrogerinctelen élőlényekkel táplálkozik, de hatékony ragadozója a halivadéknak, kisebb testű halfajoknak és számos kétéltűnek is. Hazai és külföldi tapasztalatok szerint, ahol az amurgéb megjelenik, igen rövid idő alatt tömegessé válhat, és komoly veszélyt jelenthet az őshonos halfaunára. Különösen nagy kihívást jelent a fokozottan védett lápi póc állományának védelme, hiszen a két faj hasonló élőhelyi igényekkel és morfológiai jellemvonásokkal bír. Ugyanakkor az amurgéb szelektív irtását nehéz hatékonyan megoldani. Ezért adhat okot komoly aggodalomra az amurgéb tömeges megjelenése a Kis-Balatonba torkolló Marótvölgyi-vízfolyásban.
