- A Műegyetem vegyészmérnöki karán végeztem - idézte -, sokáig dolgoztam a hűtőiparban, élelmiszer-ipari analitikus voltam. A nyolcvanas évek közepén kerültem a Húsipari Minőségellenőrzési Intézet központi laborjába, innen nyergeltem át '88-ban az amerikaiakhoz.

Az első időkben - amikor még csak egy étterem volt Pesten, a Régiposta utcában - nálunk nem mindent lehetett jó minőségben beszerezni. Ilyen volt például a papírpohár. Előfordult, mesélte "McViktória", hogy gondok voltak a burgonyával. A minőségért felelős csapat kivonult a termelőhöz, aki elmondta, milyen precíz szabályok szerint folyik a jellegzetes hasábburgonya előkészítése. - Aztán kimentünk a földekre, és a krumpli is "elmondta", hogy valójában mi történik a földeken, és mi a baj.

Különös ajándék, hogy Dörnyei Viktória magyaros ízekkel búcsúzhat az étteremlánctól. A "nagymama", aki hamarosan igazi nagymama is lesz, a lehetőségekből indult ki. Mivel az alaptermékek receptúráját nem lehet megváltoztatni, nem készíthető például magyaros sajtburger, illetve nem lehet a rendelkezésre álló technológiai körülményeket sem alapjaiban megváltoztatni, ezért a töltött káposztáról való álmodozás is fölösleges lett volna. A magyaros ízvilág végül a reggelire kínált bundás kenyérben, illetve a sertéshúsból készülő fasírtgolyókban, a fokhagymás-tejfölös szósszal nyakon öntött kicsiny lángosban, illetve a különféle öntettel kínált rántott csirkés és sertéshúsos szendvicsben csúcsosodik ki. A bundás kenyér nem teljesen gyökértelen, hiszen egy változata, French toastként már ismert az európai konyhában, a lángos viszont nagy karriert futhat be, ebből várhatóan a kampány végéig a tervezett mennyiség kétszeresét fogják eladni.

- Külön öröm, hogy csaknem minden alapanyagot magyar beszállítótól vettünk. Ha máshol is megtetszik a kislángosunk, lehet, hogy elárasztjuk vele a világot. Ennek persze kevés a realitása, de mégis sokkal több rá az esély most, mint 1988-ban volt.

Dörnyei Viktória lángossal búcsúzik