Pénteken és kora délelőttől. Így aztán meg kell kérdezni: kinek szól valójában a sok program? Ebben az időpontban mellé megy az egyetlen igazi célcsoportjának, a tizenéves korosztálynak. Éppen az olyan érdemi előadásokról csúsznak le, mint amelyik például a szórakozóhelyeken lehetséges drog prevencióval foglalkozik. Ezt senki érdekelt nem fogja hallani, hacsak nem rendelnek el tanítási szünetet a középiskolákban. Huszon-harminc éveseket a megelőző törekvésekkel már nem lehet megfogni. Túl vannak az első berúgáson, betépésen, módosult tudatállapotban megszeretgetett idegenen, már rég tudják, hogy ez nekik nem pálya vagy nyakig benne vannak. Az utóbbi esetnek is két alvége van: akik megtanultak élni a mámorral és akikkel megszaladt a ló. Aki olykor elnyom egy-két spanglit, legurít pár felest vagy időről-időre más ágyában élvezi a fiatalságát és szabadságát, az nem beteg, nincs mitől megóvni, megmenteni meg végképp. Aki viszont elmerült maga választotta élvezetben, azon a fejtágítás és hahota-jóga keveset segít. Az igazán megcsömörlött, megrokkant vagy kétségbeesett embernek valami sokkal személyesebbre van szüksége, amit ezen a rendezvényen nem talál meg. Olyannyira, hogy egyetlen szenvedélybetegeket támogató szervezet sincs jelen.

Az önátverés csúcsaként végül előkerül egy-két reggae vagy ragga zenekar. E két műfaj Jamaikából jön, egy kultúrából, amely tökélyre fejlesztette a marihuána-, és rumfogyasztást - mindazt amitől a rendezvény visszatartani hivatott.