Az öt kilométer hosszú Molnár János-barlang Kessler Hubertről elnevezett terme jelenlegi állapotában nem alkalmas látogatók fogadására. Jó ideig nem is lesz az, mert a múlt század hetvenes éveiben kiépített vágat falába vájt nyíláson át egy föld alatti tóhoz juthatunk. Az itt kiépített stégen pár ember fér el csupán. A tegnapi bemutatáson néhány barlangász gumicsónakon beevezett a tó közepére, így ők a terembelsőt is láthatták, míg a média képviselői csupán a stégről tekinthettek körbe.

A József-hegy lábánál található Molnár János-barlang hazánk legnagyobb víz alatti üregrendszere, a főváros alatti elhelyezkedésével világviszonylatban is egyedülálló. A különleges oldásformákkal díszített kupolacsarnokot barna agyagkiválások és helyenként csillogó fehér gipszkristályok borítják. A kilenc méter mély tó vize 27 Celsius-fokos. Szabó Imre környezetvédelmi miniszter bejelentette: egymillió forintos támogatást nyújt a fokozottan védett barlanggal kapcsolatos feltárásra és állagmegóvásra. A Molnár János-barlang kutatása 2002 végén vett váratlan fordulatot, amikor a kutatóbúvárok egy addig ismeretlen nyílásra bukkantak, ami kiterjedt járathálózat bejáratának bizonyult. A rendszer feltérképezése során az is bebizonyosodott, hogy legnagyobb termét csupán 8-10 méteres távolság választja el az 1977-ben épült József-hegyi tárótól. 2008-ban geofizikai méréssel kimutatták a táró és a terem egymást leginkább megközelítő pontjait, és azt egy vízszintes fúrással is igazolták. Az átjáró létesítése mintegy két hónapot vett igénybe, és november 3-án érték el a termet.

A Molnár János-barlang 1982 óta fokozottan védett természeti kincsünk. A nagyrészt a vízszint alatt elhelyezkedő, és így csak búvárok számára "járható" rendszer vizét a mélyből feltörő meleg, valamint a budai hegyek felől áramló hideg karsztvízből kapja. Nevét Molnár János patikusról kapta, aki az 1860-as években vegyelemezte a források vizét. A barlangrendszer jelenleg ismert hossza 5,5 km.

Csak szakemberek szállhatnak vízre