Machu Picchu a történelem egyik legnagyobb építészeti rejtélye. Hiram Bingham, az amerikai Yale Egyetem professzora bukkant rá 1911-ben. Hiába telt el felfedezése óta közel egy évszázad, ma sem tudjuk biztosan, hogy milyen céllal épült. Obszervatórium volt? Esetleg örömtanya? Netán erődítmény? Vagy a napkultuszban hívő inkák temploma? Rejtély. Egy dolog biztos: minden évben turisták ezrei látogatják, hogy megtapasztalják az ember alkotta város és a környező csodálatos természet tökéletes harmóniáját, illetve az arra fogékonyak érezzék a hely spirituális hatalmát. Az épületegyüttes 1983-ban az UNESCO világörökség listájára került, tavaly pedig beválasztották a világ hét új csodája közé. Lapunk holnapi DVD-melléklete ezt a felhők felett fekvő várost mutatja be.

A helyiek nyelvén Nagy Csúcsnak, azaz Machu Picchu-nak elkeresztelt település tényleg a fellegek felett, mintegy háromezer méteres magasságban fekszik. Valamikor az 1450-es években kezdhették el építeni és talán egy évszázaddal később már el is néptelenedett. Fénykorában sem számított különösen népes településnek, hiszen mindössze öt-hatszáz ember lakhatott falai között. (Az inka birodalom anno kétmillió négyzetkilométeres területén tízmillió ember élt.)

Sok mindent nem tudunk a településsel kapcsolatban. Azt sem tudjuk, hogy miként cipelték fel ebbe a magasságba a köveket. Kemény munka lehetett, hiszen némelyik faragott gránit háromméteres és tizenöt tonnás volt. Az sem érthető, hogy miért éppen ezt a helyet nézték ki a nap gyermekei, azaz az inkák. A közvetlen környéken ugyanis nincs vízfolyás.

A birodalmat meghódító spanyol Pizarro, gyorsan végzett az inkákkal. A királyt megölték, kincseiket elragadták. De nem találták meg Machu Picchut, ami megmagyarázhatatlan. A település lassan elnéptelenedett, a dzsungel nőtte be a teraszokat és az épületeket. Négyszáz évre a feledés homályába merült, míg nem jött egy amerikai, aki hitt az Andok belsejében lévő elveszett város legendájában. (Ö. Z.)

A világörökség része lett Machu Picch