A metró dúlta város
A névadó közlekedési miniszter, Baross Gábor szobra. Mögötte a Keleti pályaudvar monumentális homlokzata uralja a képet.
Nos, ezt a látványt törölték el visszavonhatatlanul a föld színéről azok a munkagépek, amelyek 1964 februárjában munkához láttak a pesti Baross téren. Egyszerre két fontos közlekedési csomóponton, az EMKE és a Keleti pályaudvar előtt kezdődött meg a metró építése: habár az 1954 márciusában félbehagyott munka folytatásáról már az 1959-es, VII. MSZMP-kongresszus határozott, a végleges program csak 1963-ra készült el. Az Astoria aluljáró megépítése, majd a Blaha és a Baross tér feltúrása már a feladat végrehajtását jelezte.
A pestiek 1963-ban még csak sejtették, hogy hosszú éveken át fogják kerülgetni az építési gödröket. A sejtelem azonban hamarosan valósággá vált. Miközben a mélyben lázas munka folyt, és egyre hosszabbra nyúltak a fúrópajzsok által kimart alagutak, a felszínen állandósult a hadiállapot. 1966 első napjaiban megkezdődött a Blaha Lujza téri gyalogos aluljáró kialakítása: mire a Rákóczi út alatt összeért a kétfelől mélyített alagút, odafent felrobbantották a Nemzeti Színházat. (Igaz, talán kárpótlásként, "ideiglenes" alumíniumborítást kapott a túlzottan is patinás Corvin áruház. Persze csak addig, amíg kerül pénz a homlokzat megújítására.) Megskalpolták a nagykörúti főgyűjtőt, hogy elférjen az aluljáró, kémiai módszerrel szilárdították a talajt a Rákóczi út és a Nagykörút találkozásánál, hogy idővel akár közúti alagút is kerülhessen alá. A nagyközönség a szükség szerint áthelyezett síneken döcögő villamosokból leshette, mi folyik a nyitott munkagödrökben.
1966 végére azonban elkészült az EMKE előtti aluljáró, így minden figyelem a Baross térre összpontosulhatott. Hatalmas felzúdulást váltott ki a nyitott, az életet a "föld alá száműző" közlekedőtér terve, s még ennél is jobban borzolta a kedélyeket a Rottenbiller utcát a Mező Imre (Fiumei) úttal összekötni hivatott, csaknem 200 méter hosszú felüljáró
ideája. Az előbbi az előirányzat szerint 70 millió, az utóbbi 17 millió forintba került.
Ám hiába a városkép átalakítása miatti zúgolódás, hiába a hatalmas költség, a változtatás nem tűrt halasztást: a téren akkor már naponta félmillió gyalogos, 900 villamos és harmincezer gépkocsi haladt át, és itt regisztrálták a legtöbb közúti balesetet is. 1968 decemberében elkészült a Rákóczi út felőli aluljáró szakasz, 1969 karácsonyára pedig átadták a felüljárót és az aluljáró nagy részét. A metró üzembe helyezésekor a Kerepesi úti HÉV-végállomást is megszüntették, helyén autóparkoló nyílt.
Baross Gábor szobra meg már vagy negyven éve szemléli a tér nyüzsgését új helyéről, az indulási oldalon kialakított kis háromszögletű térről.
Az írás és a fotó a nol.hu-n hetente megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A Képmentő a Népszabadság gazdag archívumából válogat.
