Vasárnap délután végigsikoltoztam utána a folyosót. Ilyen még nem történt soha, hogy a Freész késsen az ügyeletből. Aztán jött a telefon, és megnémult mindenki.

Alighanem a szakma legcsendesebb hírszerkesztője volt. És alighanem a legképzettebbek, legtapasztaltabbak egyike. Több mint húsz éve gyártotta a rövidebb, hosszabb cikkeket, válogatta a lap egyik legolvasottabb rovatának fotóit, javította a hírügynökségi, munkatársi dolgozatokat, tördelte az oldalakat. Az a fajta ember volt, aki nehezen nyílik meg, magáról nem beszél, hallgatja a többieket, ritkán szól, de amikor védeni kell a maga emberi, szakmai igazságát, nem ismer megalkuvást. Száron, egy kis vértesi településen született, onnan hozhatta magával a természet szeretetét; hozzáértő, lelkes madarász, diplomás erdőmérnök volt. Talán az erdei csend járhatott a fejében, amikor vadászatra indulva, a vasárnapi ködös hajnalon autója megcsúszott egy kanyarban, és a síkos úton kisodródva, kollégánk életét vesztette.

A Népszabadság egyik legmegbízhatóbb szerkesztőjét gyászolja. (F. R.)