Lassan vége az idén hosszúra sikeredett vénasszonyok nyarának. Aki még szeptember végén vetett füvet, igazán jól járt. A két héttel ezelőtti esők jót tettek a frissen vetett fűnek. Az aprócska növények az elmúlt héten napfürdőzve növekedhettek, s ha szerencséjük van, akkor a fagyos napokig annyira megerősödhetnek, hogy átvészelik a telet, s tavasszal azután teljes erővel növekedhetnek. Akinek csak most jut ideje a gyepvetésre, már hagyja jövőre, mert feleslegesen fárad.

Az idén még egyszer kellene füvet nyírni. A párás időben a levágott szálakat gondosan öszsze kell gereblyézni, mert a kint hagyott, átnedvesedő nyesedék alatt elpusztulhat a fű. Ugyanez vonatkozik a már hulló falevelekre. Ha nincs szükség felülvetésre, a fűnyírás után már ki lehet szórni a kombinált műtrágyát is. Ma már egészen jól oldódó, granulált, szabályozott lebomlású szemcsés vagy permetműtrágyákat lehet vásárolni. Aki teheti, nagyobb kiszerelésben vásároljon.

A kerti munkák szervezésekor arra érdemes felkészülni, hogy november közepéig, a menetrendszerűen érkező keményebb fagyokig még nagy biztonsággal lehet új növényeket ültetni. A jó időt kihasználva hozzá lehet kezdeni az őszi cserje- és fatelepítéshez. Ha nem földlabdás, hanem szabad gyökeres, fagyra érzékenyebb, áttelelő növényekkel próbálkoznak, sietni kell. Rózsát októberben is lehet ültetni. Ha nincs nagyon hideg, a rózsák még fejlesztenek új gyökereket. Az ilyen tövek tavasszal már erősebben hajtanak, mint a fagyos időben telepített példányok.

Az ősszel elültetett lombhullató cserjék koronácskáját kissé ritkítani kell. Ilyenkor a gyökérzet jobban fejlődik, mert a faiskolából ridegebb körülmények közé került növény - lombozat és gyökérzet - egyensúlya felborul. A frissen ültetett, rövid nappalos, télen is virágzó növényeket, cserjéket, lomblevelű örökzöldeket és tűlevelűeket rendszeresen öntözni kell.

Az első fagyos napokig a takarítgatáson túl egyéb teendő nincs. Azonban a védett telelőbe szánt, szabadban nyaraló növényeket elő kell készíteni. Így a leandereket, a sétányrózsákat és más mediterrán növényeket érdemes a szabadban rovar- és széles hatású gombaölő szerekkel permetezni. Ha sikeres a permetezés, akkor a növények nem hoznak kártevőket és kórokozókat a lakásba, a télikertbe vagy oda, ahol telelnek. A leandereket inkább tavasszal szokás metszeni, de ha a zsúfolt telelőhely indokolja, akkor a nyurga hajtások eltávolíthatók. Érdemes feleleveníteni a harmadoló metszés technikáját. A bokorban egyforma arányban legyenek rövid, kétharmad hosszúságú és hosszú hajtások.

Az első fagyos éjszaka után a rózsanád (Canna) gyöktörzseit azonnal fel kell szedni, mert a hidegben pillanatok alatt elpusztul az érzékeny növény. A gyöktörzsön lévő földet nem kell eltávolítani, és nem kell kiszárítani. A föld feletti, még élő részeket szinte tövig, úgy kell visszavágni, hogy egy levélmaradvány se legyen a gyöktörzsön.

A magas törzsű rózsának és a lugasszőlőnek is teljes biztonságot ad, ha az első fagyok után a földre hajtott ág- és törzsrendszert lekampózzák egy 15-30 centi mély vájatba, és földdel betakarják. Ha erre nincs mód, akkor több réteg rákötözött újságpapír is némi védelmet biztosít. Van, aki erre a papírhurkára nejlonzacskót is teker. Ezt azonban nem szabad teljesen légmentesen körbezárni. Érdemes még egyszer alaposan tömöríteni az őszi ültetésű rózsák töveit, mert a laza ültetés miatt az ültetőverem átfagyhat.

Sokféle mutatós díszfű terjedt el az utóbbi időben. A nyáron igénytelen növények legtöbbje a forró égövből érkezett. Arrafelé - különösen a száraz klímájú, sivatagos, félsivatagos tájakon - szélsőséges a napon belüli hőingadozás. Ez meg sem kottyan az óriási fűcsomóknak. A tartós lehűlést azonban védelem nélkül nem élik túl. Az évelő fűfélék sajátossága, hogy a szalmaszárszerű levelek tőcsomója a növényvilágban ritka sarjadzó tulajdonságokkal rendelkezik. Egyes díszfüvek - ilyen a pampafű és a zebrafű - összekötözött leveleinek a tövét falombbal kell takarni. Azért nem ilyen egyszerű a fűtakarás. Ha ugyanis az összekötözött levelek mentén a téli csapadék a gyökérnyakhoz szivárog, és ott megfagy, akkor a növény elpusztul, és elmarad a tavaszi kihajtás. Ezért ezt a bizonyos összekötött kévét oldalra kell fordítani, lehetőleg úgy, hogy ne törjön meg, ám a víz-, hólé, ne szivároghasson a tőhöz. Megoldás lehet a megdöntött kévére és a betakart tő tetejére vízszintesen fóliát fektetni.

Aki szeretné, hogy tavasszal újra éledjenek kényesebb növényei, annak földdel, szalmával, egészséges falevéllel kell takarnia ezeket. Ősszel az éjszaka kalandozó macskák is a falak közelébe húzódnak melegedni. A helyüket soká bűzlő módon meg is jelölik. Ha hetente szappanos lével körbecsurgatják a házat, elmennek, mert a kényes bunda hamar átveszi ezt a macskák számára borzasztó illatot.

A jövő héten a pozsgásokról írunk.

A kisebb növényeket egyedi takaróval is el lehet látni. Ez nem pótolja a telelőhelyet, de különösen az újonnan ültetett vagy már egy telet túlélt, kényes, de téltűrőnek mondott növény "hidegedzésében" segít. Nádfonattal, len- vagy zsákvászonnal, fenyőkéreggel, fenyő- vagy borókagallyal, lehullott lombbal, hullámpapírral, de kompposzttal is lehet védeni a növényt. A hosszabb távú egyedi védelemre - a növény betekerésére - a síkfólia nem alkalmas. A napsugarak túlzottan felmelegítik a benne lévő növényt. A fóliával szorosan burkolt növény befülled. Ellenben a drótabroncsokon nyugvó minifóliasátor és a boltívben hajlított, áttetsző plexitető is jó hőmegtartó bura. A kert huzatosabb részeire érdemes alkalmi szélfogót szerkeszteni nádfonatból vagy jól lepányvázott, sűrű műanyag hálóból.

Árvácskacsillag haladóknak