Edward Emerson Barnard minden idők egyik legélesebb szemű észlelője volt. A fotóasszisztensből lett csillagász volt az első ember Galilei után, aki holdat fedezett fel a Jupiter körül - tájékoztatta lapunkat Sárneczky Krisztián csillagász. Barnard 1881-1892 között 16 üstököst fedezett fel, melyek közül az első 15-öt vizuális megfigyelései során találta. Az utolsót viszont egy 1892. október 13-án készített felvételen. A halvány égitestet 1892. december 8-ig sikerült követni. A pontos pályaszámítások alapján 6,5 éves keringési idejű üstökösnek bizonyult. Ezek után nagy érdeklődéssel várták visszatérését, de sem 1899-ben, sem 1905-ben nem akadtak a nyomára, ahogy később sem. (A történet részletesen a hirek.csillagászat.hu honlapon olvasható.)

Az elmúlt tíz évben a Földközeli kisbolygók kutatására indított programok számos, elveszettnek hitt üstököst megtaláltak. Ezek a teljesen automatizált, számítógépek által vezérelt távcsövek havonta többször átvizsgálják a teljes égboltot. A felvételeken ügyes szoftverek keresik az elmozduló égitesteket. Néhány nappal ezelőtt egy égitestet dobott ki a keresőszoftver. Hamarosan kiderült, hogy az 1892-re számított adatok rendkívüli hasonlóságot mutatnak a Barnard-üstökös akkoriban számolt pályaelemeivel. Tehát előkerült az üstökös. Az előzetes kalkulációk alapján kereken 20 visszatérése maradt észrevétlen, miközben 1922-ben, 1934-ben és 2005-ben is jelentősen megközelítette a Jupitert, ami komoly pályaváltozásokkal járt. A keringési idő például 6,5 évről 5,8 évre csökkent. Ez utóbbi egyébként meglehetősen kicsi távolságnak számít, így az égitest a Föld-közeli üstökösök csoportjába is bekerült. Most már csak Barnard első periodikus üstökösét, az 1884 óta nem látottat kell megtalálni.