A gerincesek őse sétáló hal volt

Egy 375 millió évvel ezelőtt létezett hal koponyacsontjain olyan jellegzetességeket fedeztek fel a paleontológusok, amelyek megmagyarázzák, hogyan fejlődtek ki a szárazföldi állatok. A Tiktaalik roseae-t az összes gerinces elődjének tekintik, beleértve a kétéltűeket, a hüllőket, az emlősöket, s az embert.

A "sétáló hal", a Tiktaalik roseae maradványait még 2004-ben fedezték fel Kanada sarkkörön túli vidékein. Koponyalapcsontjai azonban a felfedezés bejelentésekor még a kőzet foglyai voltak; a tudósok tű segítségével, mikroszkóp alatt szinte morzsánként távolították el a kőzetet, hogy megvizsgálhassák a csontokat. A Tiktaalik roseae az összekötő kapocs a halak és a kétéltűek, az első szárazföldi állatok között. A sétáló hal vizsgálata azonban arra is szolgáltatott bizonyítékokat, hogy a vízből való elvándorlás sokkal bonyolultabb folyamat volt annál, hogy az uszonyok végtagokká alakultak át - emelik ki az amerikai kutatók, akik tanulmányukat a Nature című tekintélyes tudományos folyóiratban publikálták. A koponyacsontok vizsgálata arra derített fényt, hogy milyen átalakulásokat igényelt az alkalmazkodás a szárazföldi táplálkozási és légzési feltételekhez.

"Nem állíthatjuk, hogy a Tiktaalik roseae már szárazföldi állatnak tekinthető, mivel egészen bizonyosan ideje java részét a vízben töltötte" - hangsúlyozta az egyik szerző, Jason Downs, a philadelphiai Természettudományi Akadémia kutatója.

Kifejtette, ezen átalakulások jó része, amelyet korábban a szárazföldi élethez való alkalmazkodás jeleként értékeltek, valójában a sekély vízben való dagonyázáshoz volt szükséges. A jelek szerint a Tiktaalik roseae szubtrópusi környezetben, a folyók árterületén élhetett. Nagy vízi ragadozóról van szó, amelynek hossza elérte a 2,7 métert. Hegyes fogaival és csapott koponyájával inkább krokodilra, mint egy primitív halra hasonlított, s rövid időre képes volt elhagyni a vízi környezetet.

"A koponyájából ítélve a vízben halakkal, a szárazföldön viszont rovarokkal táplálkozott" - hangsúlyozta a másik szerző, Neil Shubin, a Chicagói Egyetem kutatója.

A Tiktaalik roseae megőrizte a primitív halak néhány jellegzetességét, ahogy rendelkezett már néhány, a szárazföldi négylábú kétéltűekre jellemző vonással is. Uszonyain például kivehető a "csukló" és a "könyök" - ez egy evolúciós előrelépés a szárazföldön való közlekedéshez szükséges végtagok kifejlődése felé.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.