Apró, nem drága trükkökkel is meg lehet törni a kert monotonitását. Az ügyeskedés eredménye télen látszik leginkább. Ilyenkor ugyanis egyhangúvá válik a máskor szemet pihentető, csupa zöld kert is, ugyanis a nyári virágos színek, a tarka levelek a fagyos hónapokra eltűnnek. Az épített műtárgyak festésével lehet az egyhangúságot megtörni. A színek használatakor el kell dönteni, hogy a környezetbe beolvasztani vagy kiemelni akarnak valamit.

Lehet a télen kint maradó kerti padot, széket, vagy éppen a lomb nélkül maradó lugast, növénykarót, edényt pingálni. Szeles, meleg őszi napokon néhány óra alatt jól száradnak a vizes alapú lazúrok, ráadásul ezek nem is szennyezik a környezetet.

Érdemes a mostani őszi kerti munkák idején az ágyásszegélyekre is gondot fordítani. Ezek is színfoltok, pontosabban a környezettől eltérő vonalak lehetnek, és a rendezett kert benyomását keltik. Ha ilyen eddig nem volt a kertben, akkor elkészítésükre addig lehet időt fordítani, amíg a talaj nem fagy át. Sokat lendít a gyep, az ágyás, a cserjefolt képén, ha egymástól határozott vonallal választódnak el. Már maga az ágyásszegély is díszítőelem. Vannak beton előre gyártott elemekből, egymáshoz erősített darabokból álló minifakarámok, merev vagy flexibilis műanyagból készített ágyásszegélyek. A legjobban a földbe süllyesztett, hosszabb falécekből készített elválasztó mutat. Ezt, ha megfelelő mélységbe ássák, szintezik, akkor a fűnyírást sem akadályozza. Nem giccses az sem, ha a csupasz falakra a család ügyesebb kezű piktorai valamilyen graffitit biggyesztenek. Csigák, kagylók, fényes emléktárgyak, vagyis bármi ragasztható az amúgy egyhangú felületre. Az sem baj, ha nyáron valamilyen lombhullató futó- vagy kúszónövény takarja az ilyenkor előbújó díszeket.

A tárgyak mellett a már beállt kert színesíthető egy-egy dekoratív növénnyel, virágos ágyásdombbal vagy cserjecsoporttal. Egy-egy kert folyamatosan változtatható, ha nem tetszik valamely részlete, nyugodtan irtsák ki a cserjét, a fát, számolják fel az ágyást. A nagyobb földmozgatással járó munka ideje mostanában van, ugyanis jó, ha a talaj megnyugszik, mire a tavaszi telepítés ideje elkövetkezik. Amióta a faiskolák drágább növényeik zömét földlabdával árusítják, az ültetés idejének nincs különösebb jelentősége. Az azonban ajánlható, hogy az érzékenyebb, helyi fagyvédelmet igénylő növényeket ne most ősszel, hanem tavasszal telepítsék. Ekkor ugyanis az első télig megerősödhet, s az idei télen vigyázzon rá a faiskola!

Lehet a terasz vagy a pihenőhely köré futó- vagy bokorrózsát ültetni. Ha az árnyékolás a fő cél, akkor érdemes a futórózsát vadszőlővel elegyíteni, hamarabb kialakul az árnyékot adó lombozat, s biztosabb árnyékot is ígér. A rózsa ugyanis kifagyhat, de a vadszőlőben nem lehet csalódni.

Kis helyet foglal el a mediterrán hangulatú ülőke, hintaágy fölé épített szőlőlugas, amely köré a földbe süllyesztett edénybe néhány, egész nyáron virágzó, dézsás mediterrán növény helyezhető. A telelőhelyre vonuló dézsásokat télen alul kilyukasztott vödrökbe ültetett árvácskákkal lehet helyettesíteni.

Kisebb-nagyobb illatos növénycsoportot is ki lehet alakítani. Ennek helye az ablakok vagy a bejáratok környékén van. A cserjék között, a rózsák mellett hosszan illatozik a barátcserje (Vitex agnus castus), a búbos lonc, a levendula, a kínai orgona, a nyári orgona, az orgona meg a tündérfa.

Inkább nagyobb kertekbe való a különálló díszfűgyűjtemény. A szavannákról származó fajok mellett igazán impozáns egyedek fejlődhetnek a klímánkon is megélő sásokból, fűfélékből, szittyókból. A szélporozta fűfélékkel azonban nem árt az óvatosság, mert igen agresszív pionírok, könynyen világgá szaladnak. Ezért ajánlatos földbe süllyesztett edénybe ültetni őket, és ősszel sarlóval, damilos fűkaszával alaposan meg kell stuccolni az egész társaságot, hogy tavaszszal a széltében való terjeszkedés helyett inkább felfelé igyekezzenek.

Most a hangafélék szezonja van, szép, színes foltokat alakíthatunk ki belőlük