A falak belsején várostörténeti tablók mesélik el a hegy és környéke történetét, az egykori kaszárnyaudvaron sörözőkert színes ernyői tarkállanak, a lőszertárolásra épített kazamatákban stílusos berendezésű borozó működik, az egykori katonai szállások egy részét pedig turistaszállónak rendezték be. A rossz emlékű erődítmény falain körbesétálva Budapest legszebb kilátóhelyéről gyönyörködhetünk a nagyvárosi panorámában" - olvashatjuk a Budapestet bemutató Panoráma útikönyv hatvanas évek eleji kiadásában. A kitűnő munka meglehetősen új fejleményeket írt le: 1961 tavasza előtt a polgárok nem léphettek be ugyanis az addig katonai célra használt Citadella területére.

Érthető hát, hogy a falusi látogatócsoport - téeszkirándulás? állami gazdasági jutalomút? - látható örömmel vette birtokba 1964 szeptemberében a kilátóteraszt. A ragyogó időjárásnak hála mi pedig felfigyelhetünk rá, hogy a parasztemberek kalapja, nyakkendő nélkül viselt hófehér inge mellett az asszonyok dzsörzéruhája, gumitalpú cipője és retikülje már a városi divatot követte; áll alatt megkötött fejkendőjük jelezte csak, honnan érkeztek.

Csak találgathatjuk, kik ők, és merről jöttek. Azt azonban biztosan tudjuk, mit néztek a kilátóhely távcsövein át. A folyón büszkén ívelt át az új Erzsébet híd. Ha saját szemükkel nem látták is, az újságok és a filmhíradók képeiből ezek a kirándulók is pontosan emlékeztek rá, hogyan festett ez a hely másfél évtizeden keresztül. A századfordulón műszaki szenzációnak számító egynyílású lánchidat - 1926-ig a világ legnagyobbját - 1945. január 18-án robbantották a Dunába a visszavonuló németek. S míg a következő hónapokban ácsolt pótátkelők helyét idővel ismét valódi hidak vették át, az Erzsébet hídnak hosszú időn át csak az elárvult pilonja állt a belvárosi Duna-parton. A Rákóczi úti villamosjáratok a Klotild-palotákig közlekedtek, annak pedig, aki Budára akart eljutni, kerülnie kellett a Szabadság vagy a Lánchíd felé.

Tizenöt év elteltével azonban végre megszületett a döntés a híd helyreállításáról. A régi helyébe Sávoly Pál tervezett modern küllemű, új átkelőt, amely azonban pontosan a régi - sokak által már korábban is kritikával illetett - helyén épült meg 1961 és 1964 között. Hogy a kezdetben kétszer kétsávos autóút plusz az 1973-ig középen ott húzódó villamosvágányok kedvéért ne kelljen lebontani a belvárosi plébániatemplomot, a pesti feljáróba mindenesetre beterveztek egy enyhe kanyart.

Amikor képünk készült, két hónap volt még hátra a felavatásáig. A pilléren már ott az állvány, a hídszerkezet hamarosan elnyeri jellegzetes, hófehér színét.

Az írás és a fotó a nol.hu-n hetente megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A Képmentő a Népszabadság gazdag archívumából válogat.

Vidékről érkezett turisták a Citadellán 1964 szeptemberében