De a fecskéknek nemcsak eleségük nincsen, szerencsétlenségükre nincsenek rendben a papírjaik sem - márpedig pecsétes dokumentumokra volna szükségük ahhoz, hogy repülőgéppel szállhassanak társaik után. A fecskék megmentésének ezt a módját lelkes természetvédők találták ki, és volt olyan légitársaság, amely az ötletet is fölkarolta. (Erről tegnapi lapunkban hírt adtunk.) De bármennyire jóindulatúak is a hazai zöldhatóság vezetői, én már most borítékolom, hogy a fecskék repülőgépes utaztatásából nem lesz semmi.

A magunk hétköznapi eszével ugyanis ki nem tudnánk találni, hogy mennyi minden szükséges ahhoz, hogy egy fecske - természetesen szervezett formában - repülőgépre üljön. Engedélyt kell beszerezni a fogadó ország szakhatóságaitól, állatorvosi vizsgálat szükséges a szállítás körülményeinek tisztázására, meg kell szerezni a magyar zöldhatóság engedélyét a határátlépéshez, és állat-egészségügyi szempontból is elfogadható tárolóedényeket kell találni a madarak elhelyezésére.

A fecskék repülőgépes "last minute" utazását hivatali vasfüggöny zárja le, amin nem segíthet a jóindulatú, de laikus feltételezés, hogy pár száz fecskét minden további nélkül dobozokba lehet csomagolni, föl lehet rakni egy gépre, és szabadon lehet őket engedni Afrikában.

Belátom, kellett hozzá némi naivitás, hogy elhiggyük: a XXI. században még lehet ám repülni boldogan, szállni akadálymentesen, lehetséges átszelni az eget és szárnyalni szabadon.

Mint a madár.

Kácsor Zsolt