A sztyeppei mamutnak eddig csak a különálló fogait találták meg, illetve néhány hiányos csontváza is ismert, ám ritkán bukkantak ép koponyára. Frédéric Lacombat és Dick Mol paleontológus szerint a most talált fej jó állapotban maradt meg. A mintegy négyszázezer évvel ezelőtt élt hím példány 3,7 méter magas lehetett. Valószínűleg 35 éves kora körül pusztulhatott el.

A sztyeppei mamut kulcsfontosságú ezeknek az elefántfélék családjába tartozó állatoknak az evolúciójának megértésében. A sztyeppei mamutok ugyanis a 2,6 millió éve feltűnt, majd 800 ezer évvel ezelőtt kihalt déli mamutok, illetve a 300 ezer éve megjelent, majd mintegy négyezer éve kipusztult gyapjas mamutok között éltek a földön. A sztyeppei mamut tehát a hiányzó láncszem. A déli mamut feltehetően rügyekkel, levelekkel táplálkozott. A sztyeppei és a gyapjas mamut őrlőfogai viszont azt feltételezik, hogy ezek az állatok legeltek.

Adrian Lister, a University College London mamutszakértője és kollégái szerint a déli mamut Eurázsia-szerte élt. Ebből fejlődött ki Kelet-Ázsiában a hideg körülményekhez jobban alkalmazkodó sztyeppei mamut. Amikor az északi féltekén beköszöntött a jégkorszak, a sztyeppei mamut kiszorította elődeit európai és ázsiai élőhelyeiről. Hasonló folyamat játszódhatott le az Északkelet-Szibériában kifejlődött gyapjas mamutok esetében is. Utóbbiak a sztyeppei mamutok helyét vették át.

Dick Mol szerint az e modellel magyarázott evolúció túl gyors lett volna. Neki sokkal hihetőbbnek tűnik az a magyarázat, hogy az európai kontinens volt a mamutevolúció központja. A kérdésre a megfelelő számú lelet hiányában senki sem tud egyértelmű választ adni. Most csupán az a bizonyos, hogy a koponyát kiemelik és a közeli Le Puy-en-Velay múzeumába viszik.