Verne, az utazó és az utaztató
Ha voltak is, nagyon kevesen, és csak nagyon gazdagok, netán mindenre elszántak. Akkoriban az utazott, akinek valamilyen célból muszáj volt. És mégis, Verne életművének hősei széltébe-hosszába beutazták a világot. Utazott a tizenöt éves kapitány, Grant kapitány gyermekei, Hatteras, Nemo, Sztrogof Mihály és még sorolhatnánk. A helyszínek nemkülönben változatosak: Dél-Afrikától az Északi-sarkvidékig, Új-Zélandtól Szibériáig tárta fel olvasóinak az akkor ismert világot, sőt többet: a tengerek mélyét, a Holdat, vagy a Föld belsejét is. A közhiedelemben sokáig úgy élt, hogy Verne otthon ücsörgött és fantáziájára bízva magát elképzelte és leírta a távoli egzotikus tájakat. Ez, persze, nem igaz. Járt Angliában, Skandináviában, Amerikában, a Földközi-tenger mellékén, ami saját korában egészen elfogadható teljesítmény. Ahol meg nem járt, annak utánaolvasott. Bőven volt miből, hiszen főként francia és brit kortársai közül sokan eljutottak nagyon távoli tájakra is, elsősorban a gyarmatokra és úti beszámolókat is írtak. A helyszínek leírásakor bizonyára ezekre támaszkodott.
Az 1873-ban megjelent "80 nap alatt a Föld körül"-nek valós alapja volt. Egy amerikai New Yorkból indulva körbeutazta a Földet, nyolcvan nap alatt. Figyelembe véve a kor közlekedési adottságait, nagyjából ennyi idő kellett a hosszú út megtételéhez. A regény főhőse, Phileas Fogg fogadásból, minden vagyonát feltéve indul útnak, érinti Franciaországot, Olaszországot, Indiát, Hongkongot, Kínát, Japánt, az Egyesült Államokat. Verne, mivel hősének igyekeznie kell, ezúttal nem ad a tőle megszokott részletes helyszíni leírásokat, utazói legföljebb futó pillantásokat vetnek az útba ejtett helyszínekre. Ezúttal nem szárnyal az író képzelete: nincsenek különleges, futurisztikus járművek, csak az, ami tényleg van: hajó, vasút, sőt, jobb híján, elefánthát. Ha van a könyvnek eszmei mondanivalója, az csupán annyi: nézzétek, emberek, a nagy felfedezések és technikai találmányok révén ennyire összeszűkült a világ. Fogg azzal nyeri meg a fogadást, hogy nyugatról keleti irányba haladva lépi át a nemzetközi dátumválasztó vonalat, így nyer egy napot. Érdekesség viszont, hogy abban az időben még nem léteztek minden országra kiterjedő időzónák. Egy másik kuriózum: 1936-ban Jean Cocteau francia író és barátja, pontosan követve a Verne által leírt útvonalat, 80 nap alatt körbeutazta a Földet. Manapság, a szuperszonikus repülőgépek és a légi utántöltés korában már nem nagy kunszt e távot egy-két nap alatt teljesíteni. Csak egy példa: 1984-ben 51 óra 56 perc alatt, tíz leszállással repülte körbe a Földet (Seattle-ből indulva) egy Lear Jettel egy amerikai csapat, köztük egy amerikai-magyar pilótával, Németh Lajossal, aki történetesen az unokaöcsém. Alig valamivel maradtak el a világrekordtól.
Lapunk akciójának, a Népszabadság Verne-sorozatának következő könyve a Nyolcvan nap alatt a Föld körül holnaptól kapható a hírlapárusoknál.