Georgi Markov 1969-ben emigrált, Londonban telepedett le és a BBC Világszolgálatánál, valamint a Szabad Európa Rádiónál dolgozott. 1978. szeptember 7-én, a Waterloo hídon buszra várt, amikor - a rekonstruált események szerint - valaki egy esernyővel "véletlenül" megszúrta őt. Markov nem is érzett mást, mint egy kis szúrást a lábán. Az író este otthon belázasodott, s négy nappal később meghalt anélkül, hogy a rendőrség kihallgathatta volna. A boncoláskor találták meg a halálát okozó gombostűfejnyi méregkapszulát.

A Dnevnik megszerezte a kommunista bolgár titkosszolgálatnak dolgozó olasz származású dán férfi aktáját; legalábbis, amit megmaradt belőle. Ugyanis az "esernyős gyilkossal" kapcsolatos dokumentumok nyomtalanul eltűntek a bolgár irattárakból.

A kommunista titkosszolgálatok irattárainak megnyitását követően a Dnevnik munkatársai figyeltek fel arra, hogy Giullinót a bolgár titkosszolgálat képezte ki 1978 elején, majd rövid időn belül négyszer is Londonba küldték. Kevéssel a gyilkosság után, többször megjutalmazták, kitüntették; több mint 30 ezer dollárt és két jutalomüdülést kapott. A bolgár titkosszolgálat korábbi igazgatóhelyettese, Vlagyimir Todorov egy nyilvánosságra került jelentés szerint azt elismerte, hogy Giullino a szolgálat ügynöke volt, azt azonban tagadta, hogy valaha is bevetették volna.

Giullino magyarországi tevékenységéről a hatóságok nem őriznek dokumentumokat. Annak sincs nyoma, hogy a kérdéses időben nemzetközi körözés alatt állt volna.