A Leopolda-villa titka
A kifizetett összegnél többet soha senki nem adott magánházért, az utoljára feljegyzett csúcs Lakshi Mittal londoni lakásához fűződött, a leggazdagabb britként számon tartott indiai fémiparos, a Kensington park mellett, 147 milliót fizetett egy szerény lakért. Az ő vétele azonban jóval kevesebb figyelmet kapott, mint a most nyélbe ütött, a vevő, Mikhail Prokhorov ugyanis, ha üzletemberként talán makulátlan is, az erkölcsein van kifogásolni való. A bányaipari óriás, a Norilsk Nickel volt elnöke azért kényszerült lemondani posztjáról, mert Courchevel-ben, ahol mellesleg ugyancsak van ingatlana, tavaly letartóztatták prostitúciós hálózat feltételezett működtetéséért. Ma az Onexim nevű, főként a csúcstechnológiai ágazatokba fektető alapot irányító, 43 éves Prokhorov vagyonát 13 milliárd euróra taksálják, ezzel Oroszország hatodik leggazdagabb embere, míg a Forbes világranglistáján a 24.
A Leopolda-villát 1900-ban II. Leopold belga király építette fel egy olyan, a tenger fölé emelkedő nyolchektáros telken, amelyet szimbolikus egy frankért szerzett meg, lévén akkor a terület szántóföld volt, igaz, pazar kilátással. Az első világháborúban kórházként is szolgált ingatlan az '50-es években a FIAT-vezér, Giovanni Agnelli tulajdonába került, majd Edmond Safra, libanoni származású svájci bankár vásárolta meg tőle. Safra halála után a feleségre Lillyre szállt, aki a hírek szerint nem igazán akart megválni nyaralójától. Prokhorovnak azonban semmi sem volt drága, ő is, csakúgy mint más gazdag honfitársai bármi árat megadott, csakhogy a patinás nyaralóhelyeken egy kis kuckóhoz jusson - magyarázzák a még e helyen is kivételesnek mondható összeget, amelyet, még az ingatlan múltját, a csodás olaj-, citrom- és narancsfákkal teli, ötven kertész által gondozott kertet, is beszámítva, irracionálisnak tartanak. Ez nem egyedi eset, helyi ingatlanközvetítők több olyan üzletről is tudnak, amelyben az orosz vevő gond nélkül duplázta meg az eladó eredeti elképzelését - tízmilliókkal emelve a tétet.
Az oroszok tele vannak pénzzel, és szórakoznak - ironizál David Ogilvy, a Christie's tengeren túli ingatlan üzletágának irányítója, megjegyezve, hogy odaát, még a krízis előtti időkben sem közelítették meg az európai luxusárakat. A legdrágábban értékesített ház 84 millió eurót ért, az idősebbik Bush Connecticut-beli otthonának szomszédságában. Igaz arrafelé kevesebb az orosz vevő.
A luxusingatlanok piaca egyelőre ellenáll a recessziónak, és a francia tengerparton az árak töretlenül emelkednek, bár a forgalom fékeződött. Saint Tropez 16 ezer eurós négyzetméterenkénti átlagárral kullog Cap Ferrat, Cap Martin mögött, ez utóbbiak olyan címek, ahol több villa is elkelt mostanság 100 millió euró fölött, a vevők mind szláv nyelvet beszéltek - állítják a helyi ingatlanosok. A környéken egyébként 43 ezer euró fölé emelkedett az átlagár, miközben az atlanti partokon ennek a tizedéért lehet vásárolni.
A Knight Frank és a Citi Private Bank által publikált statisztikája szerint világszerte 11 százalékkal emelkedett a luxusingatlanpiacon az átlagár, a rangsort London vezeti. A brit fővárosban tavaly 10 ezer eurót tett ki a drágulás, a négyzetméterenként fizetendő összeg elérte a 46 ezer eurót. Monacó-ban 43 750 euróért lehet egy négyzetméterhez jutni, 32 ezer euró kell Manhattanben, és Párizs 14 ezer euróval szerénykedik a rangsorban. Moszkva, Szentpétervár vélhetően rövidesen utoléri az élmezőnyt, tavaly 35, illetve 38 százalékkal emelkedett e két városban a presztízsingatlanok értéke, ráadásul az orosz fővárosban 75 százalékos, míg Szentpéterváron 95 százalékkal gyarapodott a forgalom.
