Három soproni fiatalember állt kedden a Győri Törvényszéken Németh Csaba büntetőtanácsa előtt. A vád szerint előre kitervelten, nyereségvágyból kioltották a lőtér vezetőjének, s a sportlétesítménybe éppen akkor benyitó férfi – akinek a kislánya az épület előtt várt az autóban, neki nem esett baja – életét.

T. Attila, az elsőrendű vádlott azt mondta a tárgyaláson, egy éve előzetes letartóztatásban gondolkodik arról, hogy miért követte el az emberölést. Nem talált rá értelmes magyarázatot, hiszen a bűncselekményt pénz- és fegyverszerzés céljából hajtották végre, neki pedig egyikre sem volt szüksége.

Azt vallotta, hogy haverjával, az ugyancsak középiskolás másodrendű vádlott V. Rolanddal – aki szerinte az ötletadó volt – határozták el, hogy a soproni lőtérről fegyvereket és pénzt szereznek.

– Attila azt mondta, nincs benne semmi kockázat, ő már mindent pontosan kitervelt, nyugodtan csináljuk meg – idézte társa szavait az elsőrendű vádlott. Kijelentette: már korábban szóba került, hogy az a biztos, ha a lőtér vezetőjét megölik.

V. Roland, aki édesanyja 2007-es haláláig kitűnő tanuló és jó magaviseletű diák volt egy másik gimnáziumban – védője úgy véli, csak ezt követően siklott ki az élete – határozottan tagadta, hogy embert akartak ölni. Állította, hogy ők csak a "befutok-kifutok" módszerrel, lopás útján akartak fegyvert és pénzt lopni. Korábban egyszer már próbálkoztak vele, de akkor sokan voltak a sportlőtéren, s nem merték megkockáztatni a lopást.

T. Attila azonban azt mondta el a bíróságon: az volt a tervük, hogy harmadik társukat beküldik terepszemlére, majd kinn hagyják őrködni, ők pedig jelentkeznek lövészetre a sportlétesítménybe. Ott V. Rolanddal együtt megölik a lőtér vezetőjét, aztán a fegyverekkel és a pénzzel kereket oldanak.

A helyszínen viszont T. Attila csak egyedül lőtt, közelről, a férfi fejére. A vezető összesett, de Roland rákiáltott Attilára, hogy lőjjön még rá. Ő pedig ismét meghúzta a ravaszt. A halott pénztárcáját elvették, a holttestet egy palánk mögé vonszolták, az irodából pedig pénzt és fegyvereket szereztek.

Ekkor nyitott be a létesítménybe egy férfi, aki a lőtérvezetőt kereste. Mondták neki, hogy hátul van. T. Attila szerint V. Roland utasítására ő erre az emberre is rálőtt. A férfi nem halt meg, hanem elkezdett menekülni. T. Attila fegyverében megakadt a lőszer, s míg újra tárazott, V. Roland legalább négyszer rálőtt a sebesültre, aki az utolsó találattól összeesett. Két kezét a tarkójára tette, így jelezte, hogy megadja magát. T. Attila azonban odament hozzá, s közelről még egy lövést adott le rá.

Ezzel szemben V. Roland előre megírt, felolvasott vallomásában ragaszkodott korábban is hangoztatott történetéhez. E szerint ő a megbeszéltek szerint el akart futni a fegyverrel és a lőszerrel, ám hátramaradt társa megölte a lőtérvezetőt, majd a betoppanó idegenre is rálőtt. Amikor a fegyvere "fennakadt", ráripakodott, hogy ő folytassa tovább a tüzelést.

– Féltem Attilától, ezért lőttem, de célzott lövést nem adtam le, csupán véletlen, hogy eltaláltam a férfit – magyarázta V. Roland, aki ezzel a vallomásával több ellentmondásba is keveredett.

Pribusz Ágota ügyész például megkérdezte tőle, ha a "kifutok-befutok" lopásmódszerrel akartak fegyverhez jutni, miért nem viseltek maszkot, hiszen sejthették, hogy felismerik őket.

– Ezzel a módszerrel a filmekben sem viselnek álarcot – felelte a vádlott.

A motivációk között korábban az is felvetődött, hogy V. Roland egy orvost okolt édesanyja haláláért, őt akarta megölni, ezért kellett neki a fegyver. A vádlott ezt határozottan tagadta.

A harmadrendű M. Tamás arról beszélt: a bűncselekményből szerzett pénzből a családját akarta támogatni. Kamionos édesapja ugyanis egy baleset miatt elvesztette állását, ők pedig öten vannak testvérek, kellett a pénz.

Az első tárgyalási napot végighallgatták az áldozatok hozzátartozói is, akiket nagyon megviselt a tragédia részletes feltárása.

A törvényszék várhatóan pénteken hirdet ítéletet.