Amikor tartósan felmelegszik a víz, az amuri kagylóban lévő víziatkák túlszaporodnak, a kagyló pusztulását okozva. Az elmúlt években emiatt már több hazai vízen is észleltek jelentős kagyló-elhullást. Ez főként olyan vízterületeken következik be, ahol a vízmélység nem éri az egy métert, így a víz könnyen átmelegszik. A vízhőmérséklet csökkenésével a kagylópusztulás magától megszűnik.

A Balatonon évente 8-10 olyan nappal kell számolni, amikor akár tömegessé is válhat a kagylópusztulás, mert a víz a tómeder alján is eléri vagy meghaladja a 26 fokot. Ez jellemzően a keszthelyi medencében okoz gondot, ugyanis ez a tó legsekélyebb, hamar átmelegedő öble. Az elhullott példányok amúgy kitűnő haleledelek lennének, de a halgazdálkodási cég alkalmazottai naponta többször is begyűjtik, tekintettel az idegenforgalmi szezonra. 

Az amuri kagyló nem őshonos a Balatonban, valószínűleg madarak vagy hajók révén került a tóba. A nagyméretű, esetenként 30 centiméteres állatok kezdetben csak a Sió csatorna környékén éltek, mára azonban általánossá vált az előfordulásuk, mert a halak kopoltyúján fejlődő lárváikkal könnyen terjednek.

A nyári melegben évről évre felbukkannak elpusztult egyedek a parti zónában. Kizárólag az amuri kagylókat károsító parazita, az a vízi atka, amely a meleg vízben elszaporodik. A kagyló köpenyében fejlődő atkalárvák fejlődésük során roncsolják az állat hámrétegét, végül a pusztulását okozva.

Egy tavaly tavaszi vizsgálat szerint a keszthelyi öbölben begyűjtött példányoknál ezres nagyságrendet elérő atkafertőzöttséget lehetett kimutatni. Emiatt a kutatók már akkor jelezték, hogy az atkainvázió jelentős elhullást idézhet elő. A tavalyi nyári szezonban összesen 400 kilogramm elpusztult amuri kagylót gyűjtöttek be a Balatonból. Az idén még csak néhány kilogrammnál tartanak - mondta Füstös Gábor.