Ki fizeti a hercegi esküvőt?
Ma volt az első nap, melyet az „évtized esküvőjére" készülő ifjú pár az eljegyzés nyilvánosságra hozatala óta egymástól külön töltött. Vilmos herceg visszatért "munkahelyére", a Királyi Légierő walesi, anglesey-i támaszpontjára, ahol mentő- és segélynyújtó helikopterek pilótájaként dolgozik. Szemfüles sajtómunkások előző este a Westminsteri Apátság környékén látták Kate-et, így egyre valószínűbb, hogy a két lehetséges helyszín közül itt esküdnek egymásnak örök hűséget. A Szent Pál Katedrálisban kelt egybe Vilmos apja, Károly herceg és Diana Spencer 1981-ben, így az impozáns székesegyház baljós emlékeket idézne fel. Igaz, Westminsterben pedig a walesi hercegnő halála után gyászistentiszteletére került sor 1997-ben.
Az eufória első hulláma után egyre több szó esik a világméretű érdeklődésre számot tartó esemény várható költségeiről. Ötvenmillió fontnál kevesebből aligha lehet kihozni az esküvőt, noha egy elrugaszkodottnak tűnő becslés szerint csak a tetemes biztonsági számla 80 millió fontot tehet ki. Vilmos és Diana házasságkötése 30 millió fontba került, de abból olyan extravagáns tételeket is fedezni kellett, mint a világ későbbi „legszebb asszonya" ruhakölteményére hímzett tízezer gyöngyszem. Az akkori huszonhét esküvői torta költségén történetesen lehetne takarékoskodni, hiszen Kate öccsének, James-nek saját sütőipari vállalkozása van. A menyasszony az esküvő után teljesen kivonul a család gyermekparti-kellékek szállításával foglalkozó bizniszéből, de már a következő hónapokban is csökkenti aktivitását, így „hercegné-tanoncként" az udvar rendelkezésére áll Vilmos herceg nyilvános királyi kötelezettségeinek ellátása során.
A nagy nap szervezésének koordinálása a királyi főkamarás irodájának dolga, melyről más nyarakon legfeljebb a királyi hattyúk megszámlálásának ceremóniája alkalmából hall a közvélemény. A „hadműveletben" a Buckingham-, és a St James palota, illetve a Károly udvartartásának helyet adó Clarence House működik együtt, a kormány és a biztonsági szervek bevonásával.
A fiatalokra máris nyomás nehezedik a társadalmat sújtó takarékossági intézkedések és az emelkedő munkanélküliség miatt. Hírek szerint mind II. Erzsébet, mind Károly herceg kész hozzájárulni a cechhez, nem várják el, hogy azt teljes egészében az államkassza állja. Állítólag már a hét végére eldől az időpont kérdése: Lord Chamberlain egyelőre brit és külföldi királyi rokonok, politikusok és notabilitások naptárait bújva keresi a mindenki számára legalkalmasabb napot, de feltehetően nem talál ilyet április előtt.
Udvari megfigyelők szerint végeredményben az egész szigetország profitálni fog az esküvőből, melynél jobb reklámot aligha lehetne csinálni a monarchia intézményét amúgy is ügyesen kihasználó turizmusnak. Világszerte több száz millióan, ha nem milliárdos nagyságrendben követik majd az élő adásban közvetített ünnepséget és kielégíthetetlen kereslet várható az esküvői szuvenírek iránt is. Becslések szerint a „feel-good" faktornak, az emberek jókedvének köszönhetően megugrik a belső fogyasztás, így az esküvő mintegy 620 millió fontos lendületet ad a nemzetgazdaságnak. Megvan már az első önjelölt is az esküvőn való fellépésre: a veterán walesi dalnok, Sir Tom Jones a sajtó keresztül ajánlotta fel szolgálatait.
