Az egyetem klasszika-filológia szakának doktorjelölt hallgatója 2010-ben kezdett el titkosírásokkal foglalkozni.

"Az Irodalomtudományi Intézetben tartottunk volna előadást, amikor megkeresett minket Jankovics József, az intézet osztályvezetője. Fénymásolatot hozott a nagybajomi rejtélyként emlegetett, 84 oldalas dokumentumról, amely teljes egészében titkosírással készült, még a nyelvét sem tudtuk. Egy hetünk volt az előadás előtt a dekódolásra, így nem sok reményt fűztünk a sikerhez" – idézi a szegedma.hu Vámos Hannát.

Épp ezért inkább szórakozásból nézegette az iratokat, kiindulva az első betűként szereplő C-ből, melyről úgy sejtette, a latin kódex szót takarja, a korból kiindulva pedig a magyar, német vagy latin nyelvet tartotta legvalószínűbbnek. A rövid szavakat vizsgálva és egy hirtelen jött ötlettel a betűeltolás felfejtését követve a hallgató néhány perc alatt megoldotta azt, amit kétszázhúsz év alatt senkinek sem sikerült.

A dekódolt irat (amely jelenleg a nagybajomi Sárközy István Helytörténeti Múzeum tulajdona) Pálóczi Horváth Ádám költő munkája, és nagy valószínűséggel az egyetlen fennmaradt kötete egy 12 részes könyvsorozatnak, melyet az író megfejtett, lefordított, majd ismét kódolta. Mint kiderült, az elveszettnek hitt sorozat hatodik kötetét sikerült a hallgatónak beazonosítani.

"Pálóczi maga tesz említést erről a könyvsorozatról Fel fedezett titok című regényében, valamint Kazinczy Ferenchez 1814-ben írt levelében is megemlíti, hogy kapott egy titkosírással írt csomagot, erről azonban azt hitték, hogy kitaláció. Eddig ez az első darabja a sorozatnak, amely előkerült" – magyarázta Vámos Hanna. Mint mondta, a dokumentum azért nem ránt le világrengető titkokat, inkább irodalomtörténeti jelentőséggel bír. 

A naplóban használt betűeltolásos módszer (melynek lényege, hogy az N. betűt N-1-el toljuk el az abc-ben) Magyarországon egyedülálló, de Európában sem sok példa van rá.