A sajtó által csak Marynek nevezett transznemű nőt naponta legalább egyszer, de néha többször is megerőszakolták a börtönben rabtársai, s ezenfelül rendszeresen meg is verték. A történetét a news.com.au-nak elmesélő nő azt mondja, miután bekerült az ausztráliai Queensland hírhedt Boggo Road nevű börtönébe, nagyon hamar híre ment annak, hogy transznemű. Már amikor egy közös cellában várta, hogy kiderüljön, hová fog kerülni, a vele egy helyiségben tartózkodó elítéltek győzködni kezdték, hogy szexért cserébe kérjen védelmet.

Mary nem akart lefeküdni a rabtársaival, de miután bekerült a börtönbe, nem adtak neki más választást. Kínzásokkal, korbácsolással és zsarolással vették rá a szexre, majd miután megtörték, kényük-kedvük szerint megerőszakolták, csoportosan is, ám a cserébe ígért védelem többnyire elmaradt.

A transznemű nőt autólopásokért ültették le, amiért összesen négy évet töltött különböző börtönökben. Mindenhol bántalmazták és szexuálisan kizsákmányolták, de a legrosszabb a Boggo Rooad volt. „Földi pokol volt, mintha már meghaltam volna, és ez lenne a büntetésem” – mondja.

A börtönben csak egy személy volt, aki megértette Maryt, egy másik transznemű fogoly, aki szintén a szexuális zaklatások céltáblájává vált, ám ő nem tudta feldolgozni a vele történteket, és felakasztotta magát. A nő nem halt meg, de tette miatt nem is vihették vissza a börtönbe. Mary más úton próbált menekülni. Háromszor kísérelt meg szökést, ami miatt kiemelten kockázatos fogolynak minősítették.

„Ez azt jelentette, hogy szinte minden időmet szigorú őrizetben töltöttem, a legtöbbször a legerőszakosabb rabokkal összezárva” – mesélte.

Mary nem csak a szexuális bántalmazástól és a veréstől szenvedett: az identitásától is meg akarták fosztani. Hosszú haját egy börtönőr levágta, hormonkészítményeit többszöri kérelem ellenére is megtagadták tőle. A hormonpótló kúra hirtelen megszakítása nem csak azzal járt, hogy Mary teste elkezdett férfiasodni, de súlyos rosszullétek is kínozták.

Az utóbbi években több Maryéhez hasonló eset is napvilágot látott. A börtönbüntetésre ítélt transznemű nőket a világ több pontján is a férfiak közé zárják, ezzel halálos kockázatoknak téve ki őket.

Idén már Mary a második ausztrál, aki a börtönben átélt pokolról beszél a nyilvánosságnak. Korábban egy Perthben raboskodó transznemű rab számolt be a vele történtekről. Tavaly egy Tara Hudson nevű transznemű nő töltött egy egész hetet férfiak közt Gloucestershire-ben, ahol megkínozták. Tarát a közvélemény nyomására helyezték át egy női börtönbe. Az érdekében indított petíciót 140 ezren írták alá – emlékeztet a Mirror.

Nem sikerült azonban megelőzni Vicky Thompson tragédiáját, akit tavaly találtak meg holtan az angliai Armley férfibörtönében lévő cellájában. Ügyvédje már küzdött azért, hogy Vicky átkerüljön egy női börtönbe, miután barátainak azt mondta, megöli magát, ha nem szabadítják ki az őt kínzó férfirabok karmai közül.

CeCe McDonald, aki a transzneműek egyik szószólója, azért került férfiak közé börtönbe 2011-ben, mert meg akarta védeni magát egy transzfób és rasszista csoporttól.

Mary nem érti, miért teszik ezt velük. Ő nem esett át nemátalakító műtéten, de volt melle és nőnek nézett ki, amikor bebörtönözték. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy az ember kitalálja, mi minden történhet egy ilyen emberrel a börtönben. Bár jogilag csak azt a transzneműt tekintik nőnek, aki átesett a nemátalakító műtéten (és az ilyen elítélteket rendszerint női börtönbe is zárják), Mary és sorstársai szeretnék elérni, hogy azt is nők közé vigyék, aki pszichiáter által jóváhagyottan elkezdte a hormonkezelést.

A börtön mély sebeket ejtett Maryn, és úgy érzi, sosem lesz képes túltenni magát a történteken. A nőnek nincs párkapcsolata, nem is volt, mióta kijött a börtönből, mert nem bízik már a férfiakban.

Abban azonban még bízik, hogy története elmesélésével hozzájárulhat a transzneműek emberi jogi küzdelmeinek sikerességéhez: „Emberi lények vagyunk, és a legtöbben, akik erre a sorsra születtünk, nem akarunk mást, csak élni az életünket, még ha a társadalom ki is nevet minket azért, mert van bátorságunk annak lenni, akik vagyunk.”