Az ütközés nem volt romboló, hiszen a kisebb hold mindössze másodpercenként két kilométeres sebességgel ütközött a nagyobbnak – ismeretették elméletüket a tudósok a Nature című folyóiratban. Ilyen intenzitású ütközéskor nem olvadt meg, illetve párolgott el a becsapódó matéria, hanem „elkenődött” a felszínen.

A kutatók szerint a kisebb hold becsapódásával magyarázhatók a Hold túloldalán keletkezett hegyek is. A tudósok évtizedek óta próbálják megérteni, hogy a Hold közeli oldalán miért kevés a kráter és simább sokkal, mint a túloldal: „odaát” ugyanis háromezer méter magas hegyek sorakoznak és a kráterek is nagyobbak. A Hold kérge is vastagabb, valamint a kőzetek összetétele is eltérő.

Martin Jutzi, a Berni Egyetem kutatója szerint a különbségeket egy kisebb hold becsapódása megmagyarázza. A BBC-nek nyilatkozó Maria Zuber, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) szakértője szerint az elmélet akkor lesz igazolható, ha a Hold túlsó oldaláról is sikerül kőzetmintát a Földre hozni.

A jelenleg legnépszerűbb magyarázat szerint a Hold úgy keletkezett, hogy úgy 4,5 milliárd éve egy Marssal megegyező tömegű bolygó a Földbe csapódott, s ez az ütközés alakította ki a Holdat. Robin Canup amerikai kutató 2004-es szimulációja szerint a Hold anyagának legalább 80 százaléka egy kisebb bolygóból származik, s nem a Földből. Ez az elképzelés olyannyira elfogadott, hogy a Földbe becsapódó állítólagos bolygónak nevet is adtak: Theia.